Azt azért tisztázzuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak bűnben, de a legnagyobb jóhiszeműségünket elővéve is legalább hülyeségben fogantattak.
„Győzzön a jobbik, azaz: hulljon a férgese, harsant a szoclib jelszó, hogy majd a szabad verseny elvének nagyobb dicsőségére mindjárt az egyik versenyző, az állami, a köz, azaz a mi nyugdíjrendszerünk lábát súlyos béklyókkal illessék. Mert azon túl, hogy a legteljesebb homály fedi a kérdésre adandó a választ, hogy az átmenet (harminc-negyven esztendő?), mai áron számolva, jelenleg éppen évi harmincmilliárdos, momentán adóinkból pótolt hiányát ki, mikor és ugyan mely javakból fogja pótolni, van azért itt más is.
Mondják, az állam rossz tulajdonosa közpénzeinknek. Nos, a nagyvilágra is kitekintve, bizton állíthatjuk, hogy ennél csak egy, de sokkalta rosszabb verzió létezik, mégpedig amikor magánkezek közvetlen felügyeletébe kerülhetnek a közjavak. Különösen, ha mindez a miénkhez hasonló, elképesztő módon történik.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali.
A kormány számára a nyugdíjak és a nyugdíjasok védelme becsületbeli ügy.
A kritikusok ugyanakkor aggódnak az emberkereskedelem és a kizsákmányolás miatt.
Tudjuk, hiába kérjük, hogy hagyja abba az olcsó hangulatkeltést, de méltatlan ahhoz a nagyszerű országhoz, melyet Ön (dicstelenül és érdemtelenül) képvisel.
Bámulatos, hol tart már a jogállam a fejlett nyugaton.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
