A szerelem algebrája

2010. október 29. 15:07

Mindenkinek kell az a szívtájt induló melegség, ami a gyomor környékén görccsé alakul, majd az ágyéknál valami leírhatatlan fájdalommá.

2010. október 29. 15:07

„Mert mindenkinek kell az a szívtájt induló melegség, ami a gyomor környékén görccsé alakul, majd az ágyéknál valami leírhatatlan fájdalommá válik. Amitől egyszerre akarjuk őt azonnal-mindenáron és közben lassítani, mert túl sok minden van már mögöttünk. Kell az a vágy, ami arra az őrületre kényszerít, hogy a sallangok nélküli valónkat megmutassuk, miközben attól félünk, pont ez riasztja majd el. Az egyetlen indokolt őrület, amiért megéri embernek lenni. Túl a ragaszkodáson, a megszokáson, az újdonság varázsán, túl minden elemi ösztönön. Hallgatni az idegesítő szuszogását, az őrületbe kergető elképzeléseit a világ működéséről, megbocsátani neki a lehető legrosszabb viccet, amit valaha ember mondhatott. Egy érintéssel megnyugtatni, egy pillantásból megérteni. A létezése biztonság, az illata egy még nem létező otthon ismerős emléke. Megnézni ezerszer ugyanazt az ócska sorozatot/sci-fi-t, mert ő ezt akarja. Századjára is rántott húst sütni, hajnalban gyrost keresni, hisz' éhes az istenadta. Mindent félredobva rohanni, ha akár csak annyit mond: nincs semmi különös, csak igyunk meg valamit. Amikor semmi sem feladás, nincs lemondás, mert a barátság és a szülői szeretet mellett ez az egyetlen igazi önzetlenség. Amikor a kapcsolat nem megköt, hanem felszabadít.

Belesikítani az éjszakába, vagy suttogni, miközben ébredezik körülöttünk a város, a legnagyobb szót - az alkohol elvitathatatlan segítségével vagy a nélkül. Miközben félünk a súlyától. Az erejétől. Mert bár érezni paradoxon, elismerni ijesztő, kimondani bátorság, de mégis: létezése ad értelmet a tetteinknek/szavainknak. Egyetlen szóval egy másik ember kezébe adni a lelkünket. Megmutatni azt, amit még magunk elől is titkolunk. Gyomorgörccsel várni a választ, keresni a másik szemében ugyanazt a megmagyarázhatatlan vágyat, ami egyszerre csal letörölhetetlen vigyort az arcunkra és okoz páni félelmet. Biztosan tudni: Ő hiányzik, VELE akarok lenni. Mert beismertem. Mert döntöttem.

És innen nincs visszaút. A félelemre szarunk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 80 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
negeev
2010. október 29. 18:05
Nekem tetszik a cikk. Szerintem jó, ha az ember egy kicsit ... ... értitek?!
crm114
2010. október 29. 17:52
Az OK, hogy a mandiner bulvárosodik, de már a jobbklikk is mandineresedik ?!
kérdés
2010. október 29. 17:14
Nekem tetszik a cikk. A videót tartom giccsesnek. De a giccs is annyira emberi. Sztem, még keljfeljancsi is prűd ebben a kérdésben. Vagy az idő vasfoga kezdte ki csak az emlékezeteket? Mindannyian valami ilyen emberből lennénk, vagy mi a szösz? :-)
morfondír
2010. október 29. 17:05
1+1=3 No ez az az algebrai rész, ami valami furcsa oknál fogva nem vonult be a matematikai axiómák közé.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!