A pátosz retorikája

2010. október 27. 21:29

Lírai ihletettségre vallott a miniszterelnök legutóbbi, ünnepi nyilvánosságnak szánt beszéde.

2010. október 27. 21:29

„Lírai ihletettségre vallott az a mozdulat, amivel a miniszterelnök legutóbbi, ünnepi nyilvánosságnak szánt beszédében egyetlen ívet húzott az 1956-os forradalom és a 2010-es parlamenti választások között. Merőben szokatlan az újabb magyar állampolitikai retorikában, hogy a szónok nem alkalmi országvezetőként fordul a nyilvánossághoz, hanem államférfiként. Azaz tudatosan vállalja, hogy megszólalásának alkalma a nemzettel való szóértés lehetősége – olyan üzenetek kimondásáé, amelyek túlemelkednek a mindennapiságon. Orbán Viktor közvetlen elődeit természetesen nincs okunk a magyar nemzetpolitika elhivatott irányítói közé sorolni, jellemhibás figurák voltak, a történelmi véletlen termékei, kevés magyar szót ismertek, és megszólalásaiknak elemi igazságtartalma sem állta ki a próbát, nem ok nélkül köthető hozzájuk a magyar szókincs lehangolóan új eleme, a »hazugságbeszéd«. (...)

Orbán második ciklusának kezdetére a feltétlen magabiztosság jellemző, ilyen mértékű választói felhatalmazást a régebbi és az újabb magyarföldi parlamentarizmus egyetlen kormánykoalíciója és egyetlen kormányfője sem kapott. Nemcsak »intézkedni«, azaz dolgozni lehet, hanem – végre – mód van arra is, hogy a mai időket történelmi távlatokból nézzük. Hogy az állampolitikát nemzetpolitikaként is értelmezhessük. Hogy újra az élő történelemben tudhassuk személyes létünket.

És ez az idő nemcsak a munka ideje: a lírával átszövődő pátoszé is, amikor a közlés alkalmilag megengedheti magának, hogy retorikává emelkedjék.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gót
2010. október 28. 18:39
istenem, erre a seggnyalásra mi szükség? annyira nyálas hogy félek, beázik a monitor.
trendo
2010. október 28. 05:44
Van a magyar népléleknek egy sajátossága. Ebben az országban valódi egységet leginkább csak valami ellen lehet összekovácsolni és valami mellett. Bármekkora is volt a szavazati arány, az nem a Fidesz sikere, hanem a másik oldal bukása. A győzelem után a népfelkelők hazamennek és azt szeretnék, ha hagynák őket nyugodtan dolgozni és ha munkájuk gyümölcseit maguk élvezhetnék. Hogy ez így lesz-e, az majd kiderül. Orbán úr államférfiúi erényeit meg majd utólag eldönti a történelem. A jelen értékítéleteiben kevés a valódi tisztánlátás. Feltétlen, vak rajongás és indokolatlan gyűlölködés keveredik még most.
Steppenwolf
2010. október 27. 23:05
Wazze, Dilikov elvtárs, visszanézve végig az unalmas agyonmantrázott faszságaidat lehet olvasni minden hírnél, a nap minden órájában. Te mást nem is csináltál ma? Ha ilyen intenzíven dolgoznál is, mint ahogy Orbánozol és rettegsz, már rég egymagad beindítottad volna az ország gazdaságát. Vagy ez a munkád? Akkor nem szóltam... Más: Ilyen mélyen Gréczi szokott matatni Fletó hátsójában, ahogy Alexa benyal Orbánnak. Komolyan mondom, nekem kínos.
waddysno
2010. október 27. 22:17
bocs a duplázásért
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!