„Bekövetkezett a legdurvább: a határokon kívül élő magyar állampolgárok, állandó itteni lakhely nélkül is szavazati jogot kaphatnak. Újra a jeges félelem szorítja össze a szíveket a Kárpát-medencében. Azt suttogják, ezzel aztán végleg eldől, ki lesz a király Magyarországon. A tudodki.
Különösebben nem izgat, hogy milyen nyakatekert szabályozással adnák meg a szavazati jogot »az állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgároknak«, milyen jogi útvesztő vezet majd a megoldásig. Biztos nagyon ügyesen dolgozik majd mindenki. Örülök azonban, hogy felmerült a kérdés, mert négyévente legalább egy izgalmas eseményen találkozhat majd a nemzet a tévé előtt, nemcsak a Megasztárt meg az X-Faktort nézzük együtt. Lehetne SMS chat is a választási műsorban, meg számot küldeni. (...)
Játsszunk a lelkiismeretünkre, az igazságérzetünkre, ha kétségeink támadnak! Gondoljunk arra, hogy, bár az adózásban, az orvosi ellátásban és még ezer másban nem, néhány kérdésben igencsak érintettek a nemzet peremén élő magyarok. Magyarország mindig nagy buzgalommal bonyolítja a helyzetet a szomszédságban. Elmegy kezet fogni ezzel, de nem fog kezet azzal. Be akar menni, de nem engedik. Beszédeket mond a nemzeti ünnepeken, közös projekteket erőltet állandóan, beruház, szívja el a tehetséget, meg fizeti a tandíjat. Nem hagyjuk élni odaát ezeket az embereket. Gondoljunk arra végső esetben, ha nem múlik a szorongás, hogy az a politika, amit Budapesten kitalálnak, befolyásolja a körüllakók jelenét és a jövőjét is!