A magyar Kim Dzsong Il

„Nem tévedés, nem elírás, a magyar Kim Dzsong Il megszületett, és hasít az »ő szeretett népe« között. A különbség éppenséggel annyi, hogy nem Phenjanból indul országjáró körútjára, hanem Budapestről, nem a Koreai Munkáspárt főtitkára, hanem a magyar kormánypárt elnöke. Politikai kreativitása, nyitottsága és bolsevik világnézete azonban nagyban hasonlít a napokban éppen (egy)pártkongresszust rendező ázsiai diktátoréhoz. Erőltetett lenne talán az analógiám? Na, akkor lássuk! (...)

Kezdi azzal, hogy útra kell. Mindezzel semmi gond nincs, lenne mit magyaráznia a devizahiteleseknek, és hátha összefut egyikkel-másikkal országjárása során. De Orbán éppen ezt nem akarja, épp ettől retteg: a számonkéréstől, a bírálattól, az igazságtól. Ezért megy csendben, titokban és a sajtó többségét kizárva kis helytartóihoz, bíztatva őket az önkormányzati küzdelemre. Bár ez nem olyan könnyű, hiszen Veszprémben például még őket sem értesítette, hol is hódolhatnak majd neki. A kis helytartók felsorakoztak itt, a Vezér meg megjelent ott. Sebaj, a szervilizmus nem ismer határokat, végül csak egymásra találtak politikai félhomályukban. A Vezér pedig elégedett, kezet rá a káderekkel, majd eltűnik a választások idejére Narancs Kávézóra átkeresztelt kocsmában. Ahogy tenné azt Kim Dzsong Il, aki látogatása alkalmával vörösbe burkolt kerámiakészítő üzemben parolázna. (...)

»A király meztelen«, le kell leplezni hazugsággyárát. Ha ez megvan, akkor lassan el is indulhat Észak-Koreába, a neki való elvtársai közé. Hosszú, de jó út lesz az is!”