„Nem tévedés, nem elírás, a magyar Kim Dzsong Il megszületett, és hasít az »ő szeretett népe« között. A különbség éppenséggel annyi, hogy nem Phenjanból indul országjáró körútjára, hanem Budapestről, nem a Koreai Munkáspárt főtitkára, hanem a magyar kormánypárt elnöke. Politikai kreativitása, nyitottsága és bolsevik világnézete azonban nagyban hasonlít a napokban éppen (egy)pártkongresszust rendező ázsiai diktátoréhoz. Erőltetett lenne talán az analógiám? Na, akkor lássuk! (...)
Kezdi azzal, hogy útra kell. Mindezzel semmi gond nincs, lenne mit magyaráznia a devizahiteleseknek, és hátha összefut egyikkel-másikkal országjárása során. De Orbán éppen ezt nem akarja, épp ettől retteg: a számonkéréstől, a bírálattól, az igazságtól. Ezért megy csendben, titokban és a sajtó többségét kizárva kis helytartóihoz, bíztatva őket az önkormányzati küzdelemre. Bár ez nem olyan könnyű, hiszen Veszprémben például még őket sem értesítette, hol is hódolhatnak majd neki. A kis helytartók felsorakoztak itt, a Vezér meg megjelent ott. Sebaj, a szervilizmus nem ismer határokat, végül csak egymásra találtak politikai félhomályukban. A Vezér pedig elégedett, kezet rá a káderekkel, majd eltűnik a választások idejére Narancs Kávézóra átkeresztelt kocsmában. Ahogy tenné azt Kim Dzsong Il, aki látogatása alkalmával vörösbe burkolt kerámiakészítő üzemben parolázna. (...)