„Nézzük, melyek voltak az orbáni beszéd fontosabb elemei. Új erkölcsi rendszer felépítését ígérte, ami az ő szájából komikusan hangzik. Egy olyan ember beszéli ezt, aki az államtól kapott pártszékházból az apukájának vett bányát, aki szőlőtámogatást ítélt oda egy nemtaggyűlésen saját családi vállalkozásának, akinek kormányzása idején milliárdos közpénzek úsztak el ezüsthajók happy endjében. Ahol közeli, adótartozásos cégek Ibrahim és Tot nevű, mit sem sejtő emberek kezén landoltak. Az beszél új erkölcsi rendszerről, aki APEH-elnököt csinált a szobatársából, katonatársból tévéelnököt, aki ma lábbal tiporja a sajtószabadságot, felszámolja a demokratikus ellensúlyokat, pártkatonát ültet az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság, a médiahatóság testületeibe. Orbán erkölcse maga az erkölcstelenség. (...)
Volt még melldöngetés, hogy mennyire fog csökkenni az adó. Hát, az nemigen csökken, pedig megígérték. A tervezett egykulcsos adó pedig százezreket, milliókat hagy havonta a vagyonosaknál, és ezreket, tízezreket vesz el kevésbé jómódútól és szegénytől.
Orbán hazudott az állami vállalatok vezetőinek fizetéséről. Kétmilliós havi plafonról beszélt, pedig például az MFB első embere most is évi 48 millió forintot keres. Márpedig az nem havi kétmillió.
2006 ősze kapcsán nem említette azok jogait, akiknek szétverte az ünnepét a csőcselék, majd az elszámoltatást méltatta, amit egy olyan emberre bízott, aki halottal szerződött, meg étkészletet adott földért, meg egy másikra, akinek a nevében pénzért vettek szavazatot. Sajnos, arról elfeledkezett tájékoztatni a »gyorsuló idő spiritusz rektora« - ez már majdnem olyan, mint a generalisszimusz -, hogy miről tárgyalt Lauder úrral, a sukorói befektetővel.”