„A BBC Hardtalk (»Kemény beszéd«) sorozata. Vincent Nichols westminsteri érsekkel szó szerint nehéz interjú. (...)
Bátor a kérdező, független. Nincsenek státusnak kijáró tiszteletkörök. (...) Idehaza jogi megoldások mögé bújva hárítunk. Tagadjuk a problémákat. S elképzelhetetlen, hogy hasonló riport idehaza megszülethetne. S mint a riportból kiderül, a kérdező katolikus, és egyházáért kérdez. Függetlenül. (...)
A riport nem hivatalos »háttérélménye« itt lüktet fejemben. Szikora Róbert R-Go-zenész színpadi nyilatkozata egy hevesi falunap koncertjén. A nagyközönség előtt »leköcsögözi Gyurcsányt«. S elmondja azt is (itt, vagy azokban a napokban, vagy magyarázatként?), hogy Orbánban és a Szűzanyácskában bízik. Mondják, szinte napi gyakorisággal jár templomba a Ferenciek terére. Igen, a máskülönben kiváló zenész kulcs a fenti történethez. A szado-mazochisztikus világhoz való viszony lávája feszül kenetes szavaink alatt. Hol siklott félre a történet? Szikora gátlástalanul jámbor és kegyes, népegyházi panelek között. S épp ily gátlástalanul tapos bele a »nem ortodox«, az »ellenség« másikba. Ez a fajta provinciális (és sérült) katolicizmus ezt a magatartást kondicionálja. Hatalmi fáziskésések? A kelet-közép-európai katolicizmus soha meg nem sejtett kisebbségi helyzete? A kultúrával szembeni alázat hiánya? Vakság a szekuláris szenvedésre? Műveletlenségünk az evangéliumra? S vajon mi a magyar egyház papjainak felelőssége abban, hogy a Szikora-féle »felfelé pedálozok, lefelé taposok« mentalitásból máig nincs kiszállás? A választ nem tudom.”