„- Hogy lettél Szenes Iván?
- Beleszülettem a szakmába. Apám Szenes Andor költő, szövegíró – korának egyik legnépszerűbb színpadi szerzője volt. Rajongásig imádtam. Példaképem volt és ma is az. Megengedte, hogy csendben itt legyek, amikor dolgozott. Rengeteg sláger születésénél voltam jelen, de apám a színházakba is magával cipelt. Egyszer a Városi Színházba mentünk. Honthy öltözője nyitva volt, bementem. Hannuska arra kért, hogy adjak neki egy puszit. Mivel akkortájt még szenvedélyes nőgyűlölő voltam megtagadtam. Erre Honthy bedobta a nagyágyút: »Akkor nem játszom el apád darabját!« Nem baj, válaszoltam, majd eljátssza a Fedák Sári! Snitt. Harminc évvel később, amikor a Luxemburg grófjába megírtam a belépőjét, még mindig szememre vetette. (...)
- Még mindig nem tudom, hogy lettél az, aki vagy.
- Már bőven a háború után, amit túléltünk, Kellér Dezsővel mentünk a Kamara Varieté felé és mire odaértünk megalapítottuk. Mivel jó napunk volt, átugrottunk a Révay utcába is, hogy ugyanezt tegyük a Vidám Színpaddal. Aztán megint történt valami. Somogyi Kálmán igazgató megkérdezte, tudok-e franciául. Azonnal igent mondtam. Átnyújtotta a darabot, hogy fordítsam le, még annyit hozzátett, hogy Bilicsi Tivadar lesz a főszereplő és hat hét múlva premier. Megkértem egy barátomat, mesélje, el miről szól. Elmondta, megírtam. Címet is adtam neki: Tombol az erény. Lement belőle vagy száz előadás, amikor megjelent a francia szerző, aki a végén gratulált. Mondta, hogy tetszik neki, de nem is hasonlít az eredetire. Úgy látszik, akit megkértem az sem tudott franciául
- Egyet nem értek. Hogy van az, hogy nincs Kossuth-díjad? Mivel magyarázod?
- Talán azért, mert tudják, hogy nekem nagyobb díjam van: nemzeti díjam.
- Hol adták át a Parlamentben?
- Naponta adják át nekem az utcán, a rádióban, a tévében, amikor a dalaimat éneklik. De a 93 ezer négyzetkilométeren sem fejeződik be a díjkiosztás. Mert Erdélyben ugyanúgy éneklik, mint Amerikában. De ha az a célod, hogy a kultúrpolitikával összeugrassz, felesleges fáradoznod. Szívesen összeugrottam volna velük magamtól is.”