Az utolsó interjú Szenes Ivánnal

2010. szeptember 14. 11:54

Apám korának egyik legnépszerűbb színpadi szerzője volt. Rajongásig imádtam. Példaképem volt és ma is az. Interjú.

2010. szeptember 14. 11:54
- Hogy lettél Szenes Iván? 

- Beleszülettem a szakmába. Apám Szenes Andor költő, szövegíró – korának egyik legnépszerűbb színpadi szerzője volt. Rajongásig imádtam. Példaképem volt és ma is az. Megengedte, hogy csendben itt legyek, amikor dolgozott. Rengeteg sláger születésénél voltam jelen, de apám a színházakba is magával cipelt. Egyszer a Városi Színházba mentünk. Honthy öltözője nyitva volt, bementem. Hannuska arra kért, hogy adjak neki egy puszit. Mivel akkortájt még szenvedélyes nőgyűlölő voltam megtagadtam. Erre Honthy bedobta a nagyágyút: »Akkor nem játszom el apád darabját!« Nem baj, válaszoltam, majd eljátssza a Fedák Sári! Snitt. Harminc évvel később, amikor a Luxemburg grófjába megírtam a belépőjét, még mindig szememre vetette. (...)

- Még mindig nem tudom, hogy lettél az, aki vagy. 

- Már bőven a háború után, amit túléltünk, Kellér Dezsővel mentünk a Kamara Varieté felé és mire odaértünk megalapítottuk. Mivel jó napunk volt, átugrottunk a Révay utcába is, hogy ugyanezt tegyük a Vidám Színpaddal. Aztán megint történt valami. Somogyi Kálmán igazgató megkérdezte, tudok-e franciául. Azonnal igent mondtam. Átnyújtotta a darabot, hogy fordítsam le, még annyit hozzátett, hogy Bilicsi Tivadar lesz a főszereplő és hat hét múlva premier. Megkértem egy barátomat, mesélje, el miről szól. Elmondta, megírtam. Címet is adtam neki: Tombol az erény. Lement belőle vagy száz előadás, amikor megjelent a francia szerző, aki a végén gratulált. Mondta, hogy tetszik neki, de nem is hasonlít az eredetire. Úgy látszik, akit megkértem az sem tudott franciául

- Egyet nem értek. Hogy van az, hogy nincs Kossuth-díjad? Mivel magyarázod? 

- Talán azért, mert tudják, hogy nekem nagyobb díjam van: nemzeti díjam. 

- Hol adták át a Parlamentben? 

- Naponta adják át nekem az utcán, a rádióban, a tévében, amikor a dalaimat éneklik. De a 93 ezer négyzetkilométeren sem fejeződik be a díjkiosztás. Mert Erdélyben ugyanúgy éneklik, mint Amerikában. De ha az a célod, hogy a kultúrpolitikával összeugrassz, felesleges fáradoznod. Szívesen összeugrottam volna velük magamtól is.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Tikva
2010. szeptember 14. 22:25
Egy renkívüli ember távozott el közülünk. Minden tisztelet kijár Neki. Béke vele...
cirmicica
2010. szeptember 14. 22:04
Köszönjük halhatatlan szövegeidet, nyugodj békében!
advocaat
2010. szeptember 14. 15:12
HALEF Magazin....Hogy Jahve verje bele a rettenetest.... Jó, nagyon tehetséges volt, tudom....de tele a magyar könnyűműfaj szerzőgárdája zsidókkal. EZT NEM AKAROM!!!
civilina
2010. szeptember 14. 13:46
Köszönöm a sok szép és felejthetetlen dalt, amit neki, Neked, nekem, nekünk komponált! Nyugodjék békében!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!