„Irak és Afganisztán két külön történet, annyiban mégis hasonlítanak, hogy a magyar választók legfeljebb szörnyű fogolykínzások és magyar katonahalálok kapcsán hallanak az ott történtekről – s teszik fel esetleg magukban a kérdést: miért is vagyunk mi ott? A politika a válaszok megtalálásában ugyanolyan érdektelen most is, mint korábban volt. A miniszterelnök nem szólal meg, a honvédelmi miniszter szerint az elhunyt magyar katona »az afgán nép fejlődését és jólétét támogatta munkájával«, az MSZP források rendelkezésre bocsátásáról beszél, a Jobbik közleményében csapatkivonást emleget, az LMP pedig a vizsgálat nyilvánosságra hozatalát tartja fontosnak.
Rutinpolitika, értékelhető érvek nélkül. Remélem érthető: nem még több kiküldött magyar katona vagy a katonák azonnali hazarendelése hiányzik, hanem az értelmes, lényegi vita. A válaszok a miértekre. Hogy a zsigeri és érzelmi reakciókon túllépve tudjuk eldönteni, helyesen teszi-e a mindenkori kormány, amikor - lelkesen vagy csendesebben - kiáll a magyar szerepvállalások mellett.”