„Deficitet csökkenteni, adósságot leépíteni nem leányálom, különösen nem egy olyan kormányzatnak, amely elődjét mindenekelőtt éppen annak »megszorító« politikája miatt anyázta, határozottan azt implikálva, hogy ő majd nem tesz ilyent. Ha viszont az uniós szabályokat tekintjük igazi korlátnak, akkor Brüsszelbe kell szaladni lobbizni azért, hogy enyhítsenek a szabályokon.
Kormányunk már a hatalomért folytatott választási küzdelem során is érzékeltette, hogy az államháztartási hiány gyors csökkentéséről és az azt finanszírozó befektetők megnyugtatásáról másképp vélekedik, mint a pénzügyi elemzők vagy a nemzetközi pénzügyi intézmények. Most újabb jelét adta ennek azzal, hogy Lengyelország kezdeményezéséhez csatlakozva a Stabilitási és Növekedési Paktum költségvetési elszámolásokra vonatkozó szabályainak megváltoztatását kezdeményezi az Európai Bizottságnál. (...)
Ne feledjük, a kezdeményezés sikere pusztán azzal járna, hogy annak az összegnek egy része, amit eddig az államháztartási hiány részeként mutattunk ki, most más elnevezést kapna, s ezért az a szám, amit deficitnek hívunk, csökkenne. Az átkeresztelés a túlzottdeficit-eljárásból – az Unióval szembeni büntiből – valóban kihúzna bennünket, ám az állam működéséhez szükséges hitelfelvételi szükséglet ettől egy fillérrel sem csökkenne, s ezt a hitelképességünk miatt aggódó hitelezők éppúgy tudják, mint mi magunk vagy bárki más.”