„Az EU–IMF-páros a korábbi években elképzelhetetlen módon, nyíltan zsarol: ha nem hagyjátok békén a bankadót és a jegybankelnököt, elzárjuk a pénzcsapot. A Simor András székéért folytatott küzdelem így, következményeiben, az új magyar kormány számára egyre nagyobb tétekért folytatott harccá válik.
A kádercserének azonban még nincs vége. A baloldali véleményvezérek jajgatása kíséri majd bizonyára az állami vállalatok után a közmédiumok vezetőinek cseréjét is. Minden elesett bástya azt jelenti számukra, hogy kevesebb a baráti káder, a betölthető állás, a számlabefogadó műhely. A jobboldali nyomulásról szóló drámai bejelentéseik hitelességéből azonban sokat elvesz, hogy mindezeket a bástyákat az elmúlt nyolc évben valakiknek ugyancsak el kellett foglalniuk, és, mi tagadás, kizárásos alapon csak a baloldal lehetett az.”