„Feltehetően a kormány is rájött arra, hogy sokkal célravezetőbb, ha saját potentátjainak gondolatai helyett másokét használja fel, azok ugyanis megbízhatóbbak, s legalább körvonalaiban érthetőbbek a lakosság számára, sőt adott esetben azt is sejtetik az olvasóval, hogy szerzőjük anyanyelvi szinten bírja a magyart, ami például az Orbán-bulla megalkotójáról korántsem biztos, hogy elmondható, magyar ember ugyanis olyat nem ír le, és Navracsics Tiboron kívül nem is tetszik neki, hogy a Nenyi »elvárás mindenki felé«. Ám ha csak stílusról volna szó.
De itt van, mondjuk, Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, akit a kormánypárt kiemelkedő képességű vezetőjének tartanak. Azon már ugye túl vagyunk, hogy Kósa, akit legutóbbi pénzügyi megnyilvánulásai után még párttársai is legszívesebben törvény erejű rendeletben tiltanának el közgazdasági témában bárminemű megszólalástól, hacsak a devizahitelesek likvidálása nem lett országépítő cél, most már irodalmi és kultúrtörténeti témákban is egyre gyakrabban szólásra emelkedik.
Ennek jegyében nemrégiben egy Gogolidézetet tulajdonított ókori görögök mondásának, a napokban pedig Füst Milánt nevezte ki a Caligula helytartója című dráma szerzőjének, amiben nem a tévedés az érdekes, mert az mindenkivel előfordul, hanem hogy amikor az egyik debreceni honlap beszámolt erről, azonnal kicenzúrázták a hírt;
Kósa Lajos nem tévedhet. Nota bene, egyszer érdemes volna vitát nyitni arról, hogy a társadalom mentális állapota és töretlen jókedve szempontjából a teljesen műveletlen vagy a félművelt politikus szórakoztatóbb-e, különös tekintettel arra, hogy utóbbinak beteges kényszere van arra, hogy széles nyilvánosság előtt magához ragadva a szót, ötletszerűen klasszikusokat idézzen, lehetőleg rosszul, továbbá mindez mennyire van kapcsolatban a politikus gátlástalan és arrogáns viselkedésével.”