Kísért a múlt

„Múltba forduló, zárt, öreges, történeti értékeink köré hermetikus, átjárhatatlan falat húzó, újdonság gyanánt antik romokat építő és ápoló ország lettünk. Vezetőink, akik egykor kihajtott gallérú, nyílt tekintetű, jövőbe néző márciusi ifjak voltak, mára retrográd, begombolkozott, fád, rigorózus öregurak lettek, akik a nosztalgikus régi rendszerek közül most épp a Kádár-rendszert hozzák vissza. A fantázia, a független gondolat, a szabadság országa helyett a korlátozás, a tiltás, az ellenőrzés országát, ahol a centrális politikai erőteret, a nemzeti egységet – akár az antikizáló szent múzeumi templomlépcsőt – megbontani, dialóguskezdeményezéssel vitatni, a Szent Korona-tant avíttnak és egy 21. századi demokratikus európai köztársaság szellemével ellentétesnek nyilvánítani, bármi ELTÉRŐT kezdeményezni, különvéleményt megfogalmazni, egyáltalán, egyénieskedni nem kívánatos.

Elvégre nagy tömegben szavaztunk a Hazafias Népfrontra, tapsoljuk meg minden intézkedését, egységesen és lehetőleg ütemesen. Ez múltunk szerves része, igazi magyar hagyomány. A szovjetdiktatúrában bevezetett ütemes taps a posztkommunista országok közül egyedül nálunk maradt meg a színházban, biztos alap, lehet rá építeni.”