„2002-ben, a választások első fordulója után a vereség biztos tudatában jött össze a nemzet, és hogy miért, az eddig elbeszélhetetlen volt. Nos, egyszerűen azért, mert az ott összejövő másfél-kétmillió ember pontosan tudta, hogy mi következik az elszenvedett választási vereség után. Pontosan tudta, hogy minden eddiginél brutálisabb globális birodalmi kifosztás, egy minden eddiginél cinikusabb és gátlástalanabb oligarchia kegyetlen diktatúrája következik, és szerette volna mindezt valahogy mégis megakadályozni. Ne kerülgessük, azért ment oda, hogy rávegye a nemzet spirituális vezetőjét, Orbán Viktort, hogy a szakrális nemzet színe előtt nyíltan kimondja, ha a nyugatias demokrácia ilyen pusztító erőket juttathat hatalomra, akkor köszönjük szépen, de nem kérünk a nyugatias demokráciából. Ám a bejelentés elmaradt. Orbán Viktor kimondatlanul, de azt üzente népének, hogy egy ilyen forradalmi lépés kiszámíthatatlan kockázatú polgárháborúhoz vezetne, ezért bízzunk abban, hogy békés, demokratikus, alkotmányos módon is visszaveheti önrendelkezését a nemzet. A mostani választásokon elért, eddig elképzelhetetlen méretű győzelem most fényesen igazolta Orbán Viktor kimondatlan intelmét és jóslatát. (...)
Hiszen lehet-e békés megoldás ott, ahol a »háború a nemzet ellen« zavartalanul zajlik tovább ebben a pusztító »békeidőben«. Ahol az elmúlt hónapok és a fényes győzelem elérése során sem a nemzet ellen zajló háborút ellenünk vezető »alany«, sem az általa használt fegyverek természetére nem derült fény, mi több, szó sem esett magáról a háborúról sem. (...)
És lehet-e egyáltalán demokrácia ott, ahol a »szuverén« nemzet anyagi értékforrásainak kilencven százaléka felett idegen erők rendelkeznek, diktálnak, vagyis diktatúrát gyakorolnak? Hihetjük-e komolyan, hogy ezeket a minket függésben tartó birodalmi erőket meghatja egy akárhány százalékos fényes győzelem? Nem arról van-e szó, hogy ennek az újabb, »engedélyezett« szabadságnak ugyanúgy ára van, mint a most megbukó 1990-ben »engedélyezettnek«, csak ezt az árat és az ezt megalapozó alkut egyelőre nem ismerjük?”