„A Legjobb Párt nyerte a reykjavíki helyhatósági választást, egy poénpárt, amely direkt hülyeségeket ígért, és előre szólt, hogy hazudik. A hivatásos izlandi politikusok már a létezésétől meg voltak sértődve, hogy ezek viccet csinálnak az ország sorsából. De nagyon nem ugathattak, hiszen ők voltak az ötletgazdái annak a stratégiának, hogy hülyeségeket ígérünk, és aztán csinálunk valami egészen mást. Az izlandiak ezt jól tudták, tele volt a tökük, úgyhogy fogták magukat, és leszavaztak a tréfarépákra. Izlandon ők lettek a fehér kocka, a »köszi, egyiket sem« lehetősége. (...)
Mint mindent, ezt is a magyarok találták ki előbb, a hírhedten kalmárszellemű eszkimók csak ellopták az ötletet. Magyarországon gyakorlatilag a rendszerváltás óta kísérletezett egy maroknyi jókedvű polgár, hogy bejegyezzék végre a Pató Pál Pártot, amelynek vállaltan annyi a célja, hogy parodizálja a többit. A Legfelsőbb Bíróság elutasításának indoklása szerint azonban az ilyesmi demoralizáló és közösségellenes, mármint hülyéskedni a politikában. Ezért aztán a magyar viccpárt csírájában elvérzett. A Kétfarkú Kutya Párt már meg sem próbálta a hivatalos utat.
Sokkal könnyebbnek bizonyult fasiszta, kommunista vagy vallásos pártot alapítani, aminek az a tanulsága, hogy nem az a baj, ha valaki értelmetlen baromságokat hirdet, hanem hogyha ezt bevallja. A bíróság különösebb fakszni nélkül jóváhagy bármilyen gárdát, sőt ha végül úgy dönt, hogy nemaddiga, akkor sincs semmi, és nyugodtan be lehet masírozni a Parlamentbe is egyenruhában. A Legjobb Párt közösségromboló és társadalomellenes lenne; a Jobbik Magyarországért Mozgalom meg teljesen rendben van.”