Visszaesés

„Korábban már ejtettünk néhány keresetlen szót a jobboldal populista párt büntetőpolitikájáról. A visszaeső bűnelkövetőkkel kapcsolatos súlyosan szigorító politika egy civilizációs visszaesés jelzője. Mostantól még komolyabban kell venni a politikai bornírtságnak ezt a legkártékonyabb formáját, mert állami normává válik az, aminek egyáltalán semmi köze a szakmai megfontolásokhoz, a kriminológiai összefüggésekhez. Az ilyen típusú szigorítás tisztán pártpolitikai és ideológiai indíttatású, és teljes egészében érzéketlen a tényleges következmények iránt, nem számítanak a valóság összefüggései. Teljesen mindegy, mit mond a szakma a néhány amerikai államban rengeteg diszfunkcionális következménnyel járó differenciálatlan három csapás intézményről, ez néhány félművelt jogásznak megtetszett, és nincs az az érvelés, amely eltérítené őket ettől. Most ilyen korszak jön.

De mi azért kezdjünk el egy kicsit az elemzésekkel és az adatokkal bíbelődni. Elsősorban azért, mert még az érdeklődő közvélemény is meglehetősen tájékozatlan a bűnözés, büntetés, büntetőpolitika ügyeiben. Nem véletlenül, hiszen az áldozattá válástól való félelem a politika és a média hatásainak következtében az utóbbi időben domináns érzetté vált. Ezen a helyen csak egyetlen tény: az európai adatok szerint a tíz leggyakoribb bűncselekmények áldozataivá válás valószínűsége Magyarországon csaknem a legalacsonyabb: 10 százalék körüli. Míg Ausztriában 14, Dániában, Hollandiában 20, Lengyelországban 15 – ez utóbbi az európai átlag.

A büntetőpolitikának az a fajta szigorítása, amelyre a jobboldal most készül, elsősorban a hatalom civilizációs szintjéről árulkodik, a hatalomgyakorlás mechanizmusairól és a megtorló eszközökhöz való görcsös ragaszkodásról. Annyira fontos eleme ez az új hatalomnak, hogy a kormányzati struktúrára vonatkozó módosításokkal együtt máris bejelentették a Büntető törvénykönyv módosítását.”