„Illetve – feje tetejéről talpára állítva – ezek a fiatalok miért pont ezt találták ki maguknak? Annyi féle szín van még a politikai palettán. Annyi koncepció és eszme, ami mind vonzó lehetne az egyetemista és friss diplomás bölcsészek, jogászok és közgazdászok számára. Miért pont egy olyan platformhoz csatlakoztak, ami Európában sokszor csak marginális társadalmi csoportok – magyarul: agresszív, hőbörgő lumpenprolik –gyűjtőhelye?(...)
Ennek kialakulásában az elmúlt tizenegynéhány évben elévülhetetlen »érdemeket« szerzett a magyar humánértelmiség. Mert a tanároknak sikerült ugyan olvasásra tanítaniuk ezeket a fiatalokat, kritikus olvasásra azonban nem.(...)
A történelemórákon nyilván megkerülhetetlen fontosságú évszámokat és névlistákat magoltattak be oda-vissza. Thüküdidésztől Kissingerig. Épp csak logikai összefüggéseket és a közelmúlt történelmi tanulságait nem sikerült átadni.
Megértetni, hogyan működött a harmincas évek ideológiája. Hogy a mindenhol árulót kutató, romantikus állameszményt dédelgető, polgárinak hazudott dzsentrivilág önigazoló nemzetieskedése miként rántotta csődbe Magyarországot. Az oktatás és nevelés nem tett képessé arra, hogy szellemi vírusként, felismerjük és elutasítsuk az összeesküvés-elméleteket, Solymosi Esztertől a rózsadombi paktum legendájáig.”