„Föl, föl, fiúk…”

„»…csak semmi félelem«, üzeni a távolból a költő, akit egész életében a magyar sorskérdések izgattak, s aki a magyar néplélek, ha van ilyen, egyik legjobb ismerője volt, Ady Endre. Hogy mit szólna a megalakuló új parlamenthez, azt nehéz megmondani, de nem lenne ellenére. Nyugodtan kijelenthetjük, rémes nyolc év van mögöttünk, amit az úgynevezett átlagválasztó, azaz te és én, mi és ti, miután keservesen megszenvedtük, a hurrikán, illetve a mindent megtisztító vihar erejével sepertük el a Magyar Szocialista Párt és a vele szoros szimbiózisban zsarnokoskodó szabad demokraták szövetségének uralmát. 

(...)

Az igazi meglepetés Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök igen jól koreografált felszólalása volt. A miniszterelnök áttekintést adott az elmúlt 46 év történéseiről, s arról a negatívumról, hogy a mögöttünk hagyott húsz év nem váltotta be a rendszerváltáshoz fűzött reményeket. A magyar választók most a szavazók forradalmát valósították meg: hatalmas többséggel kívánják az alapvető változásokat. Ezért Orbán Viktor még egyszer és nemesen megköszönte a magyar választók bizalmát. Az emberek akaratát megtestesítve előterjesztett egy szimbolikus iratot, a nemzeti együttműködés nyilatkozatát, amely a következő pillérekre épül: munka, otthon, család, egészség és a rend. A bizalom arra kötelezi az új kormányt, hogy elszántan megszolgálja azt az óriási lehetőséget, amellyel a magyar nemzet polgárai felruházták őket. Nagy erők szabadulnak fel az alkotásra, és ez a kormány minden erejével azon lesz, hogy a szegénységtől a korrupcióig minden szégyenletes múltbéli történést orvosoljon.

Ehhez kell a nemzeti együttműködés. Szóval: »Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem…«”