Zöld takony

„Bajban vannak az LMP lekommunikálásával, bekategorizálásával az újságírók, pártok, emberek. Van ez az izé, ez a zöld takony, ami két éve még sehol sem volt, most meg nemhogy megugorja az öt százalékot, hanem helyből a hetet is, azaz jobban teljesített, mint kispárttá válása óta az SZDSZ és az MDF, és jobban mint konzervatív fordulata előtt a Fidesz.

Az LMP-re utalhattunk eddig viccesen ördögbotosokként, biciklisekként, mondhattuk róluk, hogy idealista drogos hippik, de úgy tűnik, ahogy Schiffer András főhippi listavezető fogalmazott, ennek az országnak az idealizmusra van szüksége, vagy legalábbis a hét százalékának. Nem véletlen, hogy az LMP el tudott jutni idáig. Mint ahogy korábban a fiatalokon levezettem, azoknak, akik a klasszikus minden politikus geci, de szavazni elmegyek mentalitás két választást hagyott: Jobbik vagy LMP, ami elsőre elég furcsa lehet, de mi sem bizonyítja jobban egy ilyen választói csoport létezését, hogy a szélsőjobboldali média jelentős figyelmet fordított az LMP besározására.

Ilyen alapon már csak a két párt jellege döntött, tehát vagy egy rendpárti, ránézésre fasiszta, karlengetős, agresszívan beszélő pártelnökkel rendelkező új társaság, vagy egy zöld ügyekkel foglalkozó, kicsit ártalmatlannak és dilettánsnak tűnő, ismeretlen, fiatal arcokat indító párt.”