Kósa nem kezel adatot, Betlen történelmet hamisít, Orbán megússza

„Április 9-én, a kampánycsend előtti utolsó nap a Fidesz elnöke interjút adott a Ma Reggelnek. Süveges Gergő megkérdezi tőle, hányféle kezdőmondattal készül vasárnap estére. Azt is, hogy ő is kapott-e önmagától levelet. Elfogadja, hogy a 75 százalékos költségvetési hiány »felelőtlen gazdálkodás«, és hogy »ócska trükk« azt állítani, hogy a költségvetés bevételei és költekezései az éven belül nem arányosak (pedig Süveges úgy hallotta, hogy ez így szokott lenni), majd a naiv kislány rácsodálkozásával veszi tudomásul az Elnök úr állítását, hogy ez bizony májusra már 100 százalék lesz (tényleg »ilyen exponenciálisan emelkedik?«). Hosszan időzik a törvénytelenül kifizetett végkielégítések problémájánál (»Visszaszerezhetők?«, »Mennyi idő az?«, »Feláll a kormány, és egy hónap múlva visszaszerzik a végkielégítéseket?«). Feltesz egy bátor kérdést: »De, ugye, azt nem mondja Elnök úr, hogy 2002-ig minden rendben ment, és az elmúlt nyolc évben romlott el minden az oktatásban, az egészségügyben, a szociális rendszerben?« Megfogalmaz egy olyan állítást – »Az Önök támogatói, ahogy olvasom a sajtót, aggodalommal tekintenek a Jobbik erősödésére, az Önök ellenfelei meg kárörömmel tekintenek a Jobbik erősödésére« –, amelynek a bizonyítására szívesen felkérném: nézzen utána, hogy a Fidesz támogatói hány hónapja (talán pontosabb így: hány hete) aggódnak a Jobbik erősödése miatt, és mutassa meg, hogy a Fidesz ellenfelei mikor és hol kárörvendtek a Jobbik erősödésén. Aztán még érint néhány obligát közhelyet csúcsminisztériumokról, miniszterekről, reformokról.

Két kérdést nem tesz fel: hogy a választás alkotmányos rendjét súlyosan sértő módszerhez hogy mert folyamodni a Fidesz, és hogy mert olyan módszert használni, amelyet Pécsen használt, hogy Szili Katalint megrágalmazza.

Viszont incselkedett kettőt a nézővel és az Elnök úrral. A szó, amelyet használok, pontos. Vidáman és könnyedén elindított két kérdést, amelytől az Elnök úr nyilván úgy érezhette, a Magyar Televízió most fogja felrúgni a megállapodást, hogy Kubatovról nem beszélünk (nem tudom, volt-e ilyen megállapodás, ha nem, az önkéntes szájkosár botrányával, ha igen, a politikusi diktátum elfogadásának botrányával állunk szemben), a néző meg, hogy végre most válaszadásra késztetik a Fidesz-vezetőt – csakhogy Süveges egy-egy rafinált kanyarral kiengedte a szorításból Orbánt, és hülyét csinált a nézőből.”