„A betarthatatlan szabályok mindig borzasztó idegesítőek, és többnyire kontraproduktívak is. Az pedig külön rossz, amikor az állam hozza a rossz szabályokat, hiszen ezeket a választópolgárok kinevetik, sőt, hajlamosak elkanászodni, és olyan törvényeket is kicselezni, amiknek egyébként lenne értelmük. A kampánycsend teljesen anakronisztikus magyar szabályozása is ilyen betartathatatlan szabály, viszont cserébe - szemben mondjuk a kábítószerek vagy a prostitúció hazai kezelésével - semmi frusztráló nincs benne.
2010-ben kampánycsendről beszélni egy olyan országban, ahol van elektromos áram, egészen nevetséges próbálkozás. A hagyományos médiumok ilyenkor egy mukkot sem ejthetnek ki, ami befolyásolná a szavazás alakulását, közben viszont a Twittertől a mobiltelefonig ezernyi eszköz áll bárki rendelkezésére, akinek hobbija vagy munkája a befolyásolás. Sokan természetesen élnek is a technikai lehetőségekkel. (...)
Sokan mondják, hogy haladni kellene már a korral, és eltörölni a betarthatatlant. Minek? Egyrészt szemmel láthatóan sokan imádják betartani. Másrészt pedig mit árt egy tavaszi hétvégének egy ilyen szájkosaras nap? Aki meg akarja sérteni, az úgyis meg fogja, a csendes többségnek meg legalább van egy kis nyugalma. Máshol máshogy szokták, de ez minket ne érdekeljen. Maradjon meg a kampánycsend, és legyen belőle kicsit értelmetlen, de alapvetően jószándékú és kedves magyar választási hagyomány.”