„Mesterházynak lesz talán a legnehezebb dolga: azt kellene demonstrálnia, hogy felnőtt a feladathoz, hogy nem is annyira nagy rá a »baloldal miniszterelnöke« címkéjű kabát. Miután a pozitív mondanivaló ehhez láthatóan kevés, ráadásul gyenge lábakon is áll, minden bizonnyal szokatlanul éles hangnemre vált: azt várom, hogy elsősorban a két rivális együttes erejű támadásáról szól majd beszéde. A rendezvény címe, a sokat mondó »Demokraták márciusa« is arra utal, hogy az MSZP holnap újra megküzd majd a demokráciát veszélyeztető ellenfelekkel.
Vona feladata sem kevés: a kormányváltást akaró, de még ingadozó szavazóknak kellene bizonyítania, hogy pártja tényleg az »új erő«, ráadásul nem is csak új, hanem valóban erő is. Nem véletlenül emeli ki maga is a holnapi rendezvény beharangozójában: »mutassuk meg együtt, hogy mi vagyunk többen, mi, akik radikális változást akarunk«. Vona dilemmája a radikalizmus mértéke lehet: egy túl puha beszéddel kiábrándíthatja támogatóit, egy szokatlanul durvával elriaszthatja azokat, akiket nem az ideológia, hanem az újdonság vonz elsősorban a Jobbikban.
Tulajdonképpen Orbán helyzete a legkényelmesebb, első látásra neki csak arra kellene vigyáznia, hogy ne hibázzon. A Fidesz kétfrontos helyzetében – amely amúgy tágítja is a párt játékterét - azonban nem is olyan egyszerű pontosan meghatározni, hogy mit is jelent ez. Megítélésem szerint ezért tőle várható a legkevesebb meglepetés: számára a kormányképesség – és vele együtt a tényleges alternatíva hiányának – demonstrálása a legfontosabb feladat. Mindezt azonban úgy kell megtennie, hogy közben hiteltelenítse egyrészt az MSZP Fidesz-Jobbik, másrészt a Jobbik Fidesz-MSZP összeborulást vízionáló vádjait. Ha Orbán ügyesen kimászik ezekből a furcsa - klasszikusnak nehezen nevezhető - szerelmi háromszögekből, már nyert ügye van.”