Kezünkbe kellene venni a sorsunk irányítását, de ilyen történelmi tapasztalatunk nagyon kevés van. Interjú.
2010. február 15. 12:13
p
0
0
4
Mentés
„A mai hatvanas generációnak, ha egyáltalán gondolnak valamit magukról meg a világról, fel kéne tenniük maguknak pár kérdést arról, hogy mit csináltak húsz évvel ezelőtt, amikor döntési pozícióban voltak. Ezt a felelősséget nem lehet megkerülni, egyszer szembe kell vele nézni, ha máskor nem, amikor hatvanvalahány éves korodban az akkor húszéves újságírók megkérdezik, hogy miért ebben a fosban élünk még mindig, mit csináltál te, amikor tehettél volna valamit.
– Mi most szerinted az újságírás legnagyobb problémája?
– A belefáradás, a tétnélküliség. Nagyon elkeserítő volt látni a Soma-díj átadóján a kutatás eredményeit, azt, hogy azok az emberek, akik a magyar sajtót irányítják, mit gondolnak a saját szerepükről, hogy azt tanácsolnák húsz évvel ezelőtti önmaguknak, hogy bele se kezdjenek ebbe a szakmába, a fiataloknak meg azt, hogy menjenek külföldre. És az a legelszomorítóbb, hogy még jót is röhögünk rajta, valójában kínunkban, hogy ez az eredmény tud kijönni húsz évvel a szabad sajtó kialakulása után. Mit várunk így? Én megértem, aki ezt mondja, mert mindenkit meg lehet érteni, csak én meg azt mondom, hogy akkor nem kell ezt csinálni, innen üzenném, hogy akkor vissza kell adni a liszenszt, és kezdeni valami mást. Az ember élete hosszú, és nagyon sok mindent lehet csinálni.
– Te mit mondanál a fiataloknak?
– Azt, amit most is mindig mondok nekik: újságíró akarsz lenni? Az nagyon jó, tessék újságírónak lenni, mert ez egy jó szakma, nagyon sok élvezetet lehet benne találni. De csak addig csináld, amíg élvezed. Ha megunod, menj el PR-esnek, foglalkozz mezőgazdasággal, tanulj meg virágot kötni – csinálj valamit, ami izgat. Az a baj, hogy az emberek nem mernek kilépni a saját életükből, belemerevednek helyzetekbe. Én szeretném ezt elkerülni. Már az is teher, hogy mindig azt mondják, te vagy az oknyomozó újságíró – nem, nem foglalkozom már oknyomozó újságírással. Mostanában is visszautasítottam pár ezzel kapcsolatos megkeresést, ne legyen ez, hogy van négy oknyomozó újságíró, és mindig őket keresik, miközben vannak mások, akik most csinálják. Ez valószínűleg az európai kultúra rákfenéje – Amerikában kicsit máshogy működnek az emberek –, de Magyarországra főleg igaz, hogy ha valaki elkezd valamit, akkor egész életében azt csinálja.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Megvan a magyar labdarúgó-válogatott programja a 2026-os világbajnokságra vezető úton.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2010. február 16. 07:44
Az, hogy ekkora az ország megosztottsága, az újságíróknak tudható be. Sokan elfelejtik, '92-ig a jobboldalnak egyetlen hetilapja volt, nem országos terjesztésű, utána csak egy napilapja,
TV, rádiók, mind, mind balliberális kezekben. Ezek olyan őrjöngő gyűlöletkampányba kezdtek a jobboldal ellen, hogy ketté tépték a társadalmat. A hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal is most érett be. Ha a bukott rendszerrel a bukott értelmiségi holdudvart is kisöpörjük, akkor megtörténhet a nemzetté válás újra.
Nemrégen Pattantyús-Ábrahám Géza megemlékezésen voltam. Tőle idézték, a mérnökökre vonatkozóan:
A legfontosabbak: Erkölcsi tartás 50 %, általános műveltség 25%, szakmai tudás 25%.
Talán nem csak a mérnökökre igaz.