„Amikor egy amerikai barátnőmnek futólag megemlítettem, hogy a magyar állami vagy önkormányzati nagyvállalatoknál egyes szakszervezeti vezetők fizetését a vállalat állja, egyszerűen nem akart hinni a fülének. „Viccelsz,” mondta. Dehogy viccelek. „De hát ez nonszensz! Ilyen nincs.” De bizony van. Magyarországon.
(...)
A létező szocializmusban ez a gyakorlat talán nem is volt annyira nevetséges, mint mostanában. Ugyanis akkoriban a szakszervezeti vezető leginkább olyan dolgokkal foglalkozott, mint a dolgozók nyaralása és a hasonló természetbeli juttatások adminisztrációja. Gondolom, ők intéztek a tagsági járulékok beszedését is. Akkoriban a szakszervezeti vezetők nem sztrájkok megszervezésével foglalkoztak. Mostanra pedig az a nevetséges helyzet állt elő, hogy a vállalat fizeti az ellene irányuló sztrájkok vezetőinek létfenntartását.
Ideje lenne ennek véget vetni. Ha a dolgozóknak szakszervezetekre van szükségük, akkor azokat bizony a tagságnak kell fenntartani, beleértve a szakszervezeti vezetők fizetését is – mindent a tagdíjakból kell fizetni. Lefogadom, hogy ha ez lenne a helyzet, akkor a BKV-nak nem lenne huszonhat szakszervezete.”
Balogh S. Éva: Függetlenített szakszervezeti vezetők (Galamus)