Hazatért az ománi edzőtáborból a teljes magyar úszóválogatott

A 23 fős felnőtt- és utánpótláscsapat már itthon készül az öt hét múlva kezdődő soproni országos bajnokságra.

Ilyés Laura egy posztban mesélt arról, milyen volt Ománban tölteni napokat a konfliktus kirobbanása után. A magyar úszóválogatott tagjai pénteken térhettek haza a Közel-Keletről.

Mint a Mandiner is beszámolt róla, pénteken mindenki hazatért az Ománban edzőtáborozott magyar úszóválogatottból. A közel-keleti fegyveres konfliktus miatt szombaton törölték azt a repülőgépet, amellyel a küldöttség egy része hazatért volna a térségből. Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöke aznap a Nemzeti Sportnak úgy fogalmazott:
Ezt is ajánljuk a témában

A 23 fős felnőtt- és utánpótláscsapat már itthon készül az öt hét múlva kezdődő soproni országos bajnokságra.

„Fantasztikus kéthetes edzőtáboron vagyunk túl, és a csapat egy része indulna haza. Itt vagyunk az ománi reptéren, és úgy volt, hogy 13.10 perckor indul a repülőgépünk, ami némi késéssel érkezett meg, de 13.30-kor bejelentették, hogy Omán légtérzár alá került, és az összes kimenő járatot törölték.”

Akkor négyen ragadtak a légikikötőben, a küldöttség nagyobb részének eleve csütörtökig tartott volna az edzőtábor, az MÚSZ közösségi oldala pedig pénteken arról számolt be, hogy
a felnőtt- és az utánpótlás-válogatott valamennyi versenyzője és edzője, összesen 23 fő épségben hazatért Ománból.

Az úszóválogatott egyik tagja, Ilyés Laura szintén a social médiában posztolt arról, milyen volt kint tölteni azt a néhány napot a háborús térségben.
„A mai napon hazaértünk Ománból, ahol három hétig edzőtáboroztunk, és ahol az elmúlt napokban testközelből éltük meg a Közel-Keleten eszkalálódó helyzetet. Bár Omán a régió egyik biztonságos országának számít, civil emberként végigélni egy ilyen időszakot egy olyan térségben, amelynek a politikájáról és erőviszonyairól európaiként általában keveset tudunk, egészen más perspektívát ad. Egy ilyen helyzet sajátossága, hogy az események szinte fél napról fél napra változnak, és az ember gyorsan rájön: a kiszámíthatóság valójában törékeny dolog. Sportolóként hozzászoktunk a fizikai terheléshez, a határaink feszegetéséhez, a kontrollhoz. Az elmúlt napokban azonban a legnagyobb kihívást nem az edzés jelentette, hanem a bizonytalanság.
És ez a bizonytalanság nem költői. Nem fennkölt. Nem látványos. Fárasztó. Mentálisan kimerítő. És nagyon is valós, amikor napokon keresztül benne élsz.
A gyors szervezésnek köszönhetően végül mi is haza tudtunk jutni, és ma már a saját ágyamban alhatok. Ez most többet jelent, mint bármilyen edzés vagy eredmény. Az élet törékenyebb és kiszámíthatatlanabb, mint sokszor gondoljuk.”
***
Ezt is ajánljuk a témában

Kazincbarcikán olyan történt, ami még a Holdról is látszik.

Nyitókép: Facebook/Ilyés Laura
