Mit néztek a németek? – a svédek is megtanulták, hogy mi az a magyar virtus

Ha nem is az esélytelenek nyugalmával, de vérmes remények nélkül lépett pályára a házigazda Svédország ellen a magyar válogatott a dán, norvég, svéd közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjének 3. fordulójában, kedden. Svájc bravúros pontszerzésével a mieink visszacsúsztak a II. csoport utolsó, hatodik helyére, és ahhoz, hogy az előzetes célkitűzésnek megfelelve az első nyolc között végezzenek, az egyaránt a világelitbe tartozó svédek mellett a horvátokat is le kellett győzni.

Svédország nem erre számított tőlünk

Ennek tudatában kezdtük a mérkőzést, a malmői közönség legnagyobb meglepetésére. Az előre lesajnált Magyarország ugyanis az első félidőben nemhogy megszorította, hanem többször felülmúlta játékban a 2022-es Európa-bajnokot. 

• Palasics Kristóf a védéseivel korán megadta az alaphangot, 
• Ilic Zoran ismét remekül találta meg a rést a védelmen, 
• Imre Bence pedig biztos kézzel értékesítette a helyzeteit. 

Sokat és jól futottunk: nemcsak hátul volt látványos a lábmunkánk, de elöl is. A 203 centis Rosta Mikós például játszi könnyedséggel került a hármas védők mögé, akik nem tudták lekövetni a támadásainkat.

Bodó Richárd 114 kilométer per órás bombájával kettővel mentünk a tizedik percben (6–4), és bár ezután megakadt a szekér, mégis képesek voltunk megújulni. 

Rostát továbbra is sikeresen találtuk meg a falban, a szélről is egyre többször voltunk eredményesek, míg Fazekas Gergőnek köszönhetően egy az egyben is megvertük a kamillázó skandinávokat. A kontraszt óriási volt a szlovének ellen mutatott teljesítményhez képest.

Drámai végjáték, német segítséggel

Az első harminc percet kettővel nyertük meg (16–14), de ami fontos, a másodikat is jól kezdtük. Nem lőttünk be mindent, de amikor belehibáztunk az ellenfél kapuja előtt, nagyon gyorsan visszarendeződtünk. Aztán varázsütésre megváltozott minden: a veterán Andreas Palicka előbb fogott egyet-kettőt, Bóka Bendegúzt kiállították, mire az északiak gyorsan berámoltak nekünk négyet, és máris náluk volt az előny (19–20). 

A 40. perc környékén kialakult egy adok-kapok: hol ők vezettek, hol nálunk volt a fór. Az is egyértelművé vált, hogy nehéz lesz az iramot végig tartani, hiszen kulcspozíciókban alig vagy sehogy nem tudtunk cserélni, míg Svédországnál egymás után jöttek be a világklasszisok a kispadról. 

Őrült negyedórára volt kilátás, miután fej a fej mellett haladtak a csapatok. Mi okosan szövögettük az akcióinkat, a hazaiak viszont gyorsan és pontosan. Az 54. percben szerzett Lagergren-gólra nem voltunk képesek válaszolni, Hampus Wanne ráadásul hozzátett még egyet, így hirtelen mínusz kettőről kellett felállnunk. 

A Szita Zoltán, Imre Bence, Sipos Adrián hármas megsorozta úgy őket, hogy azt se tudták, hol vannak – 31–30 ide!

Elképesztő végjátékra volt kilátás, de végül kicsúszott a kezünkből a győzelem, és 32–32 lett a vége. Pergel Andrejt a lehető legrosszabbkor és túl szigorúan állították ki, és tegyük gyorsan hozzá azt is, hogy 

Ami a folytatást illeti, szerdán 18 órától a világbajnoki ezüstérmes Horvátország ellen zárjuk a szereplésünket az Eb-n. Az utolsó forduló eredményeitől függetlenül már nem juthatunk tovább, és nem érhetjük el a célunkat, a nyolc közé kerülést sem.

Fotók: MTI/Hegedüs Róbert