Nem sikerült a bravúr: szétestünk a végére a belgrádi pokolban, Európa-bajnoki ezüstérmes a magyar válogatott

Két nagyágyú, a világ- és Európa-bajnoki címvédő Spanyolország, valamint a tornán egészen az elődöntőig veretlen Görögország legyőzésével jutott be a belgrádi kontinensviadal fináléjába a magyar férfi vízilabda-válogatott, ahol a házigazda Szerbiával csapott össze az aranyéremért vasárnap este 20:30-tól. A két sportági nagyhatalom, az Eb-k történetének két legsikeresebb együttese másodszor küzdött meg egymással az idei tornán: a csoportban a szerbek hatalmas küzdelem után 15–14-re nyertek az erősen feléjük lejtő hazai pályán, egy stílusos revans most Európa-bajnoki címet jelentett volna. 

Mint ismert, a világklasszisokkal, egészen pontosan tíz olimpiai bajnokkal telepakolt ötkarikás címvédőnél 

 A hat éven belül a harmadik döntőjét vívó mieinknél ilyen gondok nem voltak, a kapunkban pedig ismét az „ötméteres-ölő” Vogel Soma kezdett. 

Magyar vezetés után szerb előny a nyitó felvonás végén

Egy-egy kihagyott emberelőnnyel kezdtek a csapatok a telt házas belgrádi aréna pokoli hangulatában, egy szép fórmegjátszás után viszont Vigvári Vendel a mieinknek szerezte meg a vezetést. Nem sokáig élt: Martinovics távolról nagy góllal egyenlített (1–1). A túloldalon kimaradt a magyar helyzet, de egy jó blokk után megint mi jöhettünk – hiába, Manhercz Krisztián pattintotta fölé. Kettős hátrányt kaptunk, könnyedén használta ki Drasovics, de Nagy Ákos nehéz szögből kilőtte a hosszút, 2–2. A szerbekre is ráfújtak egy kontrát, Vigvári Vince lövésében nem volt erő, cserébe szépen blokkolt a túloldalon. Előkészítetlenül mi is a blokkba vágtunk egy lövést, a szerbek büntettek, fórban Lukics szemtelen lövése megtalálta az utat a kezek között és a kapufa mellett, az első negyedet egy Vogel-rutinvédés zárta, 3–2. 

Gyors magyar fordítás, egyenlő a felénél

A másodikban hamar megfordíthattuk volna az állást, de Jansik Szilárd fontos gólja után emberelőnyben a hazai felsőléc a szerbekkel volt. Így is sikerült, Vigvári Vendel bombája már bentről vágódott ki, 3–4! Elkezdtek hibázgatni a szerbek, elmehettünk volna kettővel, de jó védekezést mutatott be az ellenfél. Lukics-Vismeg páros kiállítás után Feketét is kiszórták, de kapufára ejtettek a szerbek, ezt is megúsztuk. Többször is támadhattunk a plusz kettőért, ehelyett a meccs felén túl Dusan Mandics ötméteresből egalizált, 4–4. 

Magyar kapufák, egyre vitatottabb ítéletek...

Kisebb gólcsend után Mandics villantotta meg klasszisát, felkapta az ottmaradt labdát, és irgalmatlan nagy góllal vette vissza a vezetést Szerbiának, 6–5, majd egy fórt is bevertek a rövidre, Vogel tehetetlen volt, 7–5. Jansik lövésénél viszont a túloldalon segített a szerbeknek a rövid kapufa, a plusz háromért ment az ellenfél, szerencsére elszórakozták. Hazai kiállítás után jött a döntő első időkérése, méghozzá Varga Zsolt részéről, eredményeképpen Fekete centerből türelmes játék után húzta be, 7–6. A házigazdák centerpróbálkozását viszont védte Vogel, plusz három helyett hamar egyenlő lehetett volna – ha nem vágtuk volna a felsőlécre a fórt. 

Az Eb utolsó negyede előtt egyetlen gólos hazai vezetésről jöhetett: a tét növekedésével kezdett egyre kaotikusabbá válni a meccs, az ítéletek meg egyre részrehajlóbbá – nem árulunk el nagy titkot, nem a mi javunkra...

Felsőlecek, Glusac kapus...

A záró játékrész elején elhoztuk a kritikus ráúszást, de egalizálás helyett a sokadik kapufánk következett, majd a kapusba bombáztunk. A szerbek is a lécre ejtettek, egyik csapat sem játszott jól, az idegek harca döntött. Számos lehetőségünk lett volna az egyenlítő gól megszerzésére, ám egymásra licitálva tettük naggyá Glusac kapust. 

Jaksics révén ugyanis a lehető legrosszabbkor, három perccel a vége előtt először vezetett hárommal Szerbia, gyakorlatilag eldőlt a döntő. Teljesen szétestünk, kettős emberelőnyben is el tudtuk adni a labdát, innentől a finálé kimenetele nem, már csak a végeredmény volt a kérdés. Ez pedig végül 10–7 lett: 

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor