„A gyászfolyamat során egy idő után megjelenik az öröm és vele a bűntudat is” – hosszú út áll a Liverpool előtt

Az embernek a gyászában nagy szabadsága van.

Faludi Viktória szerint az írek elleni drámára és a többi, hajrában elbukott pontra elsősorban a mentális fáradtságban kellene keresni a magyarázatot. A szakember amondó, a magyar válogatottnak és a szurkolóknak is meg kell emészteniük a történteket, mielőtt elhamarkodott ítéleteket mondanának.

Faludi Viktória szakpszichológus, sportkonzulens munkája során számos klasszis sportolóval, olimpiai bajnokkal dolgozik együtt a mindennapokban, többek között ő Szilágyi Áron mentális felkészítője, könyvet is írt „A sport pszichológiája” címmel. Korábban több témában is megkérdeztük már – például a sportolókat érintő online támadásokról, vagy a Diogo Jota-féle gyászfeldolgozásról –, most is az ő véleményét kértük ki a magyar válogatott vasárnapi 96. perces drámájának traumatikus hatásairól, a lehetséges okokról és kezeléséről.

Ezt is ajánljuk a témában

Az embernek a gyászában nagy szabadsága van.

A szakember – aki a szintén a végjátékban elvesztett magyar–portugálon személyesen is kint volt a Puskás Arénában – hangsúlyozta, ő a futballszakmai részéhez nem ért, kizárólag a mentális oldalhoz tud hozzászólni. Ezt viszont a következőképpen látja: „Ha abból indulunk ki, hogy a fizikai felkészülés rendben volt, akkor a hajrában kapott góloknak egyértelműen mentális okai lehetnek. Fontos megjegyezni,
a kilencven perc nagyon hosszú idő, ezalatt nemcsak testben lehet elfáradni, hanem fejben is – a selejtezősorozat során is ez történhetett, ezért a legvégén elbukott fontos pontok. Ez belülről nehéz, mert a pályán ott van tizenegy ember, ha csak az egyikük is fáradni kezd, s ezzel természetes módon csökken a koncentrációszintje, az automatikusan átragadhat a többi csapattársára is.”
Hozzátette, meglátása szerint Szoboszlai Dominik remek csapatkapitány, talán még ezt lehetne neki megtanítani, miként lehet képes folyamatosan fenntartani a társai figyelmét is, egészen a lefújásig.

Ezt is ajánljuk a témában

Varga Barnabás duplázott, de közben eltiltatta magát az örmények elleni meccsre.

Faludi Viktória ezen túlmenően egy másik fontos, kevésbé emlegetett tényezőre is felhívta a figyelmet: hogy a túlzott elvárások adott esetben maguk alá temethetnek egy csapatot. Mint mondta, már a meccs előtti napokban érzékelhető volt a hatalmas, felfokozott várakozás és tömegnyomás, ami persze valahol érthető, hiszen – ahogy arra már korábbi interjúnkban is kitért – egyrészt a futball a legnépszerűbb sportág, amihez „mindenki ért”, másrészt mert negyven éve szerepeltünk legutóbb világbajnokságon (megjegyezve, valószínűleg ez sem véletlen). Ám az ezzel járó terhek együttesen mind a játékosokra rakódnak rá, és ez a kritikus pillanatokban, főleg, amikor már bejön az említett fáradtság-faktor is,
„Nem tudom megítélni, a magyar válogatottnak jelenleg hol lenne a pontos helye a nemzetközi mezőnyben, de ha az elvárások irreálisak, az csak ront a helyzeten. Ne feledjük például,
ha az írek elleni mérkőzést sikerrel vesszük is, az még mindig csak a pótselejtezőt jelentette volna, további nehéz meccsekkel a sorban. Ehhez képest úgy beszélt mindenki jó előre, mintha már kint lennénk a világbajnokságon – biztos vagyok benne, hogy ez nem segített a srácoknak.”

Ezt is ajánljuk a témában

A közösségi média egyre ijesztőbb térnyerésével a profi sportolóknak címzett gyűlölködő üzenetek, hozzászólások, fenyegetések is egyre durvábbak.

Faludi pszichológusként maradéktalanul egyetért azzal, hogy ez a vereség, ebben a formában traumatikus élmény játékosoknak, stábnak, szurkolóknak egyaránt, s mint a legtöbb traumára, erre is az idő jelenthet gyógyírt. Éppen ezért mindenkit óva intene az elhamarkodott, még a sokkszerű élmények hatása alatt tett kijelentésektől, érzelmi alapon meghozott döntésektől, mert
fontos, hogy az ilyen jellegű tapasztalatoknak ülepedniük kell. Éppen ezért ha csak egyetlen dolgot tanácsolhatnék mindenkinek, a játékosoktól kezdve Marco Rossin át a drukkerekig, az lenne, hogy próbálják meg egy kicsit emészteni a történteket, hagyják ülepedni, és csak utána menjenek bele érdemi értékelésekbe, lényegi döntések meghozatalába!”
Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert