Elindult a visszaszámlálás: egy év múlva ezen a három országon lesz a világ szeme – de addig ki kell találni valamit

A meglepetésre tükörsima Chelsea-sikerrel és méltatlan PSG-balhéval záruló FIFA-klubvilágbajnokság rengeteg mindenről marad emlékezetes – de nem csak a pályán és nem csak pozitív értelemben. 

A megreformált amerikai torna – amely valóban hiánypótló eseménynek mondható a világfutballban – összességében elég sok sebből vérzett: az alapvetően gyér nézőszám és a csapatok közötti óriási egyenlőtlenségek mellett a legnagyobb problémát egyértelműen az időjárás, pontosabban a hőség, illetve a tengerentúlon kötelező viharszünetek jelentették. Ez utóbbiak márpedig különös jelentőséggel bírhatnak a jövő évi, az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada által közösen rendezett „rendes” világbajnokságon is, ahol a mostani tapasztalatok alapján alaposan fel kell majd kötniük a gatyát a résztvevőknek és a szurkolóknak egyaránt.

Elviselhetetlen, közveszélyes hőség

A globális felmelegedés egyre nagyobb gondokat okoz a sportvilágban is. Hogy a téli sportok szenvednek, egy dolog, de sokszor a nyári világeseményeken is tarthatatlan a helyzet az embertelen körülmények miatt. Az idei klub-vb-n a folyamatos ivószünetek mellett is volt példa olyanra, hogy a Borussia Dortmund cserejátékosai inkább az öltözőben maradtak a meccs ideje alatt, mert a kispadon ülve elmondásuk szerint szaunában érezték magukat. 

S ez csak két kiragadott extrém példa, de a helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a közelmúltban több ijesztő eset is történt: a tavalyi Copa Americán az egyik partjelző esett össze Kansas Cityben, korábban pedig arra is volt precedens, hogy játékost kellett kórházba szállítani bajnoki mérkőzésről hőguta gyanújával. 

Ez már csak azért is aggasztó tendencia, mert a jövő évi, amerikai-mexikói-kanadai FIFA-világbajnokság 16 rendező városa közül 14 is beleesik az úgynevezett WBGT (Wet Bulb Globe Temperature) „hőség-veszélyzónába” – csupán az északabbra fekvő két metropolisz, Seattle és Vancouver számít kivételnek ebből a szempontból. A jelenségről itt lehet bővebben olvasni, a lényege, hogy ha a hőmérséklet és a relatív páratartalom kombinációja elér egy bizonyos szintet, akkor a test az izzadás révén már nem képes megfelelően lehűlni: különösen fizikai aktivitás esetén nagyon sok felesleges hőt termel, amelyet rossz WBTG-körülmények között nem tud leadni, ez pedig hőgutához, szélsőséges esetben akár halálhoz is vezethet.

Hogy milyen érzés ilyen körülmények között tétmeccseket vívni arrafelé, arról egyébként az 1994-es amerikai vb-n pályára lépő játékosok tudnának mesélni – meg is tették: „Borzalmas volt. A talajhőmérséklet 47 fok volt, a hőség és a pára pedig együttesen lehetetlenné tette a koncentrálást. Tudtuk, hogy forróság lesz, konkrétan vizes ruhákban edzettünk, hogy megpróbáljunk megfelelően akklimatizálódni, de így is ez volt a legdurvább hőség, amit valaha tapasztaltam. 

– elevenítette fel emlékeit az ESPN-nek a Manchester United egykori ír védője, Denis Irwin a világbajnokságok legforróbb meccseként a történelemkönyvbe vonuló, a floridai Orlandóban „kellemes” 41 fokban lejátszott Írország–Mexikó csoportmérkőzésről. És gondoljunk bele: ez több mint 20 éve volt, azóta pedig még drámaibbá vált a helyzet.  

Majd behúzzák a tetőket...

Jól emlékezhetünk egyébként, a számos botrány övezte 2022-es katari világbajnokságot éppen hasonló megfontolások mentén rendezték végül inkább teljesen unortodox időpontban, november-decemberben. A 2026-os, nagyrészt a trópusi klímaövben játszódó amerikai vb viszont a hagyományoknak megfelelően nyáron kerül majd tető alá.

Méghozzá a szó szoros értelmében. 

A FIFA-elnök Gianni Infantino idevágó mesterterve ugyanis egyelőre annyi, hogy a hőcsökkentés céljából a napközbeni mérkőzéseket fedett, vagy behúzható tetős létesítményekben játsszák. 

– vágta át a gordiuszi csomót lehengerlő magabiztossággal a furfangos Infantino. A baj csupán annyi, hogy ha már kényszermegoldás, a jövő évi, immár 48 csapatos világbajnokság 104 mérkőzéséből is jelen állás szerint legfeljebb 31-et tudnának csak fedett létesítményben lejátszani: Atlantában, Dallasban, Houstonban és Vancouverben van behúzható tetővel rendelkező multifunkcionális aréna, míg a Los Angeles-i SoFi-stadion egy oldalt nyitott, tetőkupolás létesítmény. Nagy kérdés, hogy a hátralévő kevesebb mint egy év mire lehet elég e téren. 

Viharszünet vihar nélkül

A másik időjárási anomáliát az európai szemmel meglehetősen életszerűtlen viharszünetek jelentették. Az Egyesült Államokban életben lévő protokoll alapján ugyanis ha egy esemény helyszínétől nyolc mérföldön belül villámcsapást rögzítenek, legalább 30 percre automatikusan fel kell függeszteni a játékot – így számos olyan mérkőzés volt a klub-vb-n, ahol szó szerint órákat állt a meccs látszólag tökéletesen ok nélkül. Ezt is a Chelsea-főnök Maresca jellemezte a legtalálóbban, miután az eleve 120 percesre nyúló Benfica elleni nyolcaddöntőjük a félbeszakítások, viharszünetek miatt összesen további két órát állt, így a kezdő sípszó és a lefújás között több mint négy és félóra telt el. Ez volt a klub-vb hatodik ilyen összecsapása, a kétes rekordot pedig nem is ezen a meccsen, hanem a Benfica–Auckland City-n jegyezhettük fel, ahol 134 percet állt a játék viharveszély címszó alatt… 

„Számomra ez nem futball. Megértem, ha biztonsági okokból félbe kell szakítani egy mérkőzést, de ha ez már hat-hetedszerre fordul elő, az azt jelenti, hogy valami nem működik, és talán nem ez a legmegfelelőbb hely egy ilyen torna megrendezésére – füstölgött a maratoni találkozó után Maresca, előrevetítve a jövő évi vb hasonló jellegű problémáit. – 

Erre tehát valahogyan mindenképpen valami kompromisszumos megoldást kell majd találniuk a szervezőknek és a hatóságoknak a jövő évi vb-re, mert egy világbajnokságon ilyesmi valóban nem fordulhat elő sorozatosan. (Érdekesség, a ’94-es amerikai vb-n még nem kellett ilyenektől tartani, jó két évtizede ugyanis a meteorológiai előrejelzések még nem voltak annyira kifinomultak, mint napjainkban – lehet, a kevesebb néha több…). 

Ez egyébként már a vasárnapi döntőben is így történt, igaz, akkor egészen más okból: itt debütált a Super Bowl-mintára bevezetett, nagyon tipikusan nagyon amerikai félidei show, amelynek az ötlete már a bejelentésekor komoly hullámokat vetett – hát még a  produkciók után…  

Egy biztos: a vasárnap lezárult klubvilágbajnokság nagyon sok tanulsággal szolgált a FIFA és az amerikai szervezők számára. Innentől van 11 hónapjuk arra, hogy a 2026. június 11-én rajtoló „rendes” vb-ig valahogy kiküszöböljék az utóbbi hetekben látott aknákat – máskülönben borzasztóan nehéz lesz a világ egyik legfontosabb, legnagyobb közérdeklődésre számot tartó globális sporteseményét is átütő sikernek elhazudni.

Nyitókép: Franck Fife/AFP