A Fradi már most évi több száz millió forintért ad el saját nevelésű játékosokat – Lisztes Krisztián és Tóth Alex nyomában

Lisztes Krisztián és Tóth Alex – a két legismertebb név azon játékosok közül, akik az elmúlt években a Ferencváros utánpótlásából kikerülve a felnőtt csapatban is megállták a helyüket. Mit megállták, gyakorlatilag azonnal vezéregyéniségekké váltak a pályán: Lisztes a góljaival, a stabil teljesítményt nyújtó Tóth pedig az okos, érett játékával. 

A magyar rekordbajnok utánpótlását augusztusban lesz öt éve, hogy a korábban a Magyar Labdarúgó-szövetségnél hosszú évekig dolgozó Kiss Baranyi Sándor, és a Fradi-nevelésű egykori labdarúgó, Palásthy Norbert vezeti – előbbi a szakmai, utóbbi az operatív munkáért felel. A Mandiner az FTC népligeti sportcentrumában beszélgethetett a két szakemberrel.

Palásthy tehát az akadémiai igazgató, de ő nem 2020-ban, hanem már négy évvel korábban „visszatért” a fővárosi zöld-fehérekhez játékos-megfigyelőként. Prukner László mellett dolgozott utánpótlás-menedzserként. A szakmai igazgató Kiss Baranyi ugyanakkor 2020 januárjában, még az akadémia előtt álló, vagyis a 14 éven aluli gyerekek szakmai munkájáért felelt. Aztán ugyanazon év augusztusában kezdték meg a közös munkát – szép kihívás volt rögtön, a koronavírus-járvány kellős közepén.

„Az eleje emiatt nagyon nehéz volt, sok minden szakadt rám” – emlékszik vissza Palásthy. – „Azért azt először stresszként éltem, amikor hajnali kettőkor kaptam telefonhívást a Covid-protokoll miatt. Nagyon sok mindenre kellett figyelni. Az utánpótlás rendszerét eközben nem kellett teljesen újjáépíteni, inkább a mi kis finomságainkat raktuk bele, amikkel úgy gondoltuk, még jobbá tudjuk tenni.”

„Nagyon gyorsan kellett reagálni a Covid-időszak teremtette kihívásokra, új impulzusokat adni nemcsak a gyerekeknek, hanem az edzőknek is” – vette át a szót Kiss Baranyi. – „Pillanatok alatt léptünk, létrehoztunk egy digitális tartalomgyárat. Mi magunk, edzők vettük fel a gyakorlatokat, a gyerekeknek pedig otthon kellett elvégezniük ezeket, és visszajelzést küldeniük. Felvették a szülők videóra, mi meg osztályoztuk a teljesítményt.”

Palásthy elmondta: amikor 5 évvel ezelőtt kialakították a stratégiát és a filozófiát, akkor azt tűzték ki célul, hogy a gyerekeket felfelé áramoltassák, vagyis minél előbb beépítsék őket a felnőtt fociba. 

„Az NB III adott lehetőséget arra, hogy a tizennyolc év alatti gyerekeket is gyorsan tudjuk integrálni a felnőtt futballba. Ezzel tudtunk a gyerekeknek egy olyan életpályát biztosítani, ami korábban nem volt meg. És már ennek lett az eredménye, hogy a kirakatban jól látszó Lisztesen és Tóth Alin kívül ott van Damir Redzic a DAC-ban, Katona Bálint, Iyinbor Patrick és még több játékosunk az NB I-ben vagy NB II-ben. Csak jeleznénk, hogy az első és a második osztályban nagyon sok olyan játékos szerepel, akiket az FTC utánpótlása nevelt ki a magyar futballnak! Azelőtt sokkal nehezebb volt egy labdarúgó életpályáját elővezetni, és azt mondani neki, hogy gyere, írd alá ezt a szerződést. Sokan nem hittek a projektben.”

Azóta viszont ilyen gond nincs: 2020 augusztusa óta minden olyan saját nevelésű játékos aláírta a profi szerződést, akikben potenciált látott az utánpótlás vezetése.

„Pedig a szülőkkel nem volt könnyű az elején, rengeteget kellett kommunikálnunk. Akik nem voltak labdarúgók korábban, nem látják át ezeket a folyamatokat. 

Kiss Baranyi elárulta: amikor a Ferencvároshoz érkezett, a kollégák közül sokan megmosolyogták a döntését.

„Azt kérdezték, hogy miért pont a Fradi, ott nem számít az utánpótlás. Pedig számít! Lehetett látni, hogy az első csapat eljutott arra a szintre, amit a klub tervezett: elvárható volt a bajnoki cím, a komoly nemzetközi szereplés. Úgyhogy eljött az ideje annak, hogy az utánpótlás is elinduljon ezen az úton. Amellett, hogy az előbb említett, már beazonosított tehetségeket szerettük volna optimálisan integrálni a felnőtt fociba, feladatunk volt egy olyan szakmai program összerakása, amivel állandósítani tudjuk minden évre, hogy legyen olyan fiatal, aki bekerül a Ferencváros első csapatának keretébe.”

Tóth Alexről elmondta: túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen a saját munkájuknak tulajdonítják az idén berobbant tehetséges középpályás sikereit, ugyanakkor egyértelműen a prototípusa annak, amilyen futballistákat szeretnének nevelni.

„Igyekszünk ilyen típusú játékosokat felépíteni: akik gyorsan gondolkodnak, alkalmazkodni tudnak, szorongás nélkül játszanak, és szociálisan is érettek a felnőtt futballra. Mert itt egy nemzetközi csapatban állandó teljesítménykényszer van. Ilyen szempontból Tóth Alit mi is a magunkénak érezzük, és látjuk már a mögöttük lévőket, akikben felfedezzük ezeket a képességeket, úgyhogy megígérhetjük, hosszú távon sok Tóth Ali meg Lisztes Krisztián fog érkezni a felnőtt csapatba.”

Palásthy egy történetet is elmesélt arról, amikor ő már a Népligetben dolgozott megfigyelőként, és Tóth Alex a szüleivel úgy döntött, elhagyja a Ferencvárost.

„Akkor még idősebb Lisztes Krisztián volt az utánpótlást vezető Theo Schneider jobbkeze. Emlékszem, hogy tavasszal Tóth Ali szülei kértek egy időpontot Krisztiántól, és bejelentették, hogy elmennek a Honvédhoz. Ott ültem még zöldfülűként, próbáltam indokokat mondani, hogy miért ne, de igazából nem tudtam, mert akkor nem volt olyan perspektíva egy fiatal számára, mint most. 

Az apukája felhívott, hogy visszajöhetne-e, én pedig mondtam, hogy Laci, persze, de csak akkor, ha tényleg tiszteletben tartod a klubot, maradsz a fenekeden, bízol bennünk. Majd kiderül, mire lesz elég, de mindig őszintén fogunk veled kommunikálni. Ali ügyes kisgyerek volt, futsalozott, technikailag nagyon képzett, de akkor még nem nőtt meg, az átalakulás időszaka előtt állt. Belekerült egy nagyon jó korosztályba, fejlődött, elkezdett nőni, erősödni, nagyon alázatosan, szorgalmasan, becsületesen és szerényen tette a dolgát. Annak ellenére, hogy már válogatott játékos, ugyanolyan szerény maradt, mint gyerekként volt. Ez érdekes egyébként: ha akkor nem megy el, aztán nem jön vissza, nem tudjuk, hogyan alakult volna a pályafutása.”

A fiatalok sorsáról, hogy ki, milyen korosztályban szerepeljen, nem hasra ütve döntenek, hanem egy szakmai grémium vitatja meg mindig ezeket a kérdéseket. Ennek a többiek közt Hajnal Tamás sportigazgató is a tagja. Kiss Baranyi szerint ez is az egyik nagy vívmánya az elmúlt öt évüknek.

„Ez a testület a csúcs, de mögötte van nyolcvan kollégám, akik hétről hétre azért dolgoznak, hogy Tóth Alik, Lisztesek jöjjenek ki a rendszerből” – tette hozzá Palásthy. – „Olyan kémia, együttérzés és komoly szakmai munka van az alkalmazottak között, ami megalapozza annak a lehetőségét, hogy itt, fent nyolcan arról tudunk beszélgetni, mi legyen a tehetségekkel. Ez a nyolcvan kolléga talán még fontosabb, mint mi. Ebben a szertáros, az egészségügyi stáb, mindenki benne van. Majdnem a kilencven százalékuk ebben az öt évben végig velünk volt, aki meg elment, mind tovább tudott lépni – például Borbély Balázs, aki az NB I-ben lett edző.”

Kiss Baranyinak mindemellett egykor az volt a ma már tökéletesen működő víziója, hogy az akadémiai korosztályokat is saját nevelésű játékosokkal kell feltölteni, nem pedig máshonnan igazolni.

A klubvezetés erre a garancia azzal, hogy támogatják ezt a stratégiát. Most már szerencsére majdnem minden játékosunk, aki végigmegy a ranglétrán és eljut az U19-es csapatig, valamelyik profi szinten játszik, legrosszabb esetben az NB III-ban.”

És az identitás kialakításánál jönnek képbe a partneregyesületek Kaposváron, Kecskeméten vagy Sopronban, és lehetne sorolni hosszan. 

„Ezek a műhelyek úgy lettek a partnereink, hogy ezzel a filozófiával, szakmaisággal, szellemiséggel azonosulni tudnak. Nem egy ilyen mesterkélt, területi vagy más alapon létrejött kapcsolatról beszélünk. Az ezekben a kluboknak futballozó gyerekek – legyen az a Budakeszi vagy a Kis Tigrisek – hat-nyolcéves koruktól bejárnak a Népligetbe, találkoznak a Fradi csapataival, szakembereivel, az edzőik pedig az itteni szakmai programnak az elemeivel. 

Kiss Baranyi úgy látja: Magyarországon jelenleg az FTC utánpótlásán keresztül van talán a legnagyobb esélye egy fiatal magyar játékosnak arra, hogy az európai élfutballba kerüljön.

„Ezt nyugodtan írja le! Magyarországon ez a szakmai műhely az – elsősorban a felnőtt csapat nemzetközi szereplései miatt –, ami a felnőttkorba való integrációnak minden ideális lépését biztosítani tudja: NB III, NB II, NB I, aztán nemzetközi porond és magyar válogatott. 

Aki a Ferencvárosban pályára lép európai kupamérkőzésen, annak a teljesítménye beazonosítható egy külföldi klub számára, valódi értéket jelent, nem próba-szerencsét.”

Az MLSZ a most következő idénytől kezdve – először még türelmi idős jelleggel – bevezeti új szabályát, miszerint a félmilliárd forintos támogatáshoz az NB I-es együttesekben 90 percen keresztül 5 magyarnak kell a pályán lenni, köztük egy 21 évesnek. A Ferencvárosi Torna Club elnöke, Kubatov Gábor már többször jelezte, hogy nem lettek megkérdezve előzetesen erről – kíváncsiak voltunk tehár, hogyan látják ezt a kérdést az utánpótlás-vezetők.

Kiss Baranyi szerint akaratukon kívül valójában ők már akkor készültek erre, amikor még ez a szabály nem is létezett – és nem azért, mert előre tudtak róla.

„Sorakoznak a fiatal játékosok. A klub egy olyan természetes fejlődésen megy keresztül, hogy egyébként is ezen az úton halad, mint azt már az előző bajnoki idényben is bizonyította. Megérkeztek azok a játékosok, akik a teljesítményükkel hozzá tudnak járulni a bajnoki címhez és a nemzetközi szerepléshez. 

A szabállyal, annak kialakítási folyamatával az elnökhöz hasonlóan ők sem értenek egyet. Palásthy is úgy látja, hogy szakemberekkel kellett volna előzetesen egyeztetni róla.

„A Fradi az elmúlt időszakban rengeteget segített abban, hogy a magyar foci újra térképre kerüljön nemzetközi szinten. Az elmúlt három évben a magyar válogatottba a legtöbb játékost a Ferencváros adta. A koefficiens pontokat szinte egyedül az FTC növeli, emiatt léphetnek be a magyar csapatok az első helyett a második fordulóban a selejtezőkbe. Rengeteg pénzt is kaptak az UEFA-tól a klubok a Fradi nemzetközi szereplése miatt. Ezen kívül a Ferencvárosnak van a legtöbb nemzetközi tapasztalata abban, hogyan lehetne ezt kettő-öt magyarral úgy megoldani, hogy a versenyképesség is megmaradjon. Beépítesz magyar fiatalt, emellett értékesítesz magyar fiatalt – hogy lesz ennek a folyamata? Kineveled, bemutatkozik, és akkor eladod vagy sem? Tovább kéne lépnie, de nem engedheted el, mert szükség van rá a szabály miatt? Akkor most a fiatalokat vagy a magyar játékosokat segítjük? 

Kiss Baranyi szerint ez a szabály egyelőre szembe megy azzal, amit ők képviselnek, hogy ne alanyi jogon akarjanak bekerülni a fiatalok a csapatba, hanem, mert kiérdemlik a teljesítményükkel.

„Ahelyett, hogy azt mondanánk: a teljesítményeddel érd el a csapattagságot, teremts valódi piaci értéket, a klubodnak pedig az legyen az érdeke, hogy téged értékesítsen egy európai topbajnokságba, és ez a pénz biztosítsa a hosszú távú életképességét. Ezért gondolom, hogy ez, ebben a formájában egy indifferens, rossz döntés. Reméljük, lesz még lehetőség a finomhangolásra.”

Ha már értékesítés: felvetettük, hogy egyszer elérhető lesz-e, vagy egyáltalán cél-e a Red Bull Salzburg modellje, amely gyakorlatilag a labdarúgók eladásából tartja fenn magát. Persze az alapkoncepció más: az osztrákok 16 éves kortól vesznek általában külföldi tehetségeket, akiket néhány éven belül óriási haszonnal adnak el, ahogy tették azt Szoboszlai Dominikkel is.

„Jó néhány éve volt egy megbeszélésünk a klub vezetőivel” – fogott bele az újabb anekdotába Palásthy. – „Felmerült: mikor jön el az az idő, amikor lesz komoly és folyamatos bevétele a Fradinak saját nevelésű játékos eladásából. 

Magyarországon ez már meghatározó tétel, ami a következő években radikálisan fel fog menni, ebben mi biztosak vagyunk.”

Végül arról kérdeztük meg a korábbi csatárt, hogy látva ezeket a folyamatokat, van-e benne hiányérzet amiatt, hogy FTC-nevelésként csak három meccset tudott játszani a zöld-fehérek nagycsapatában.

„Nagyon vágytam arra hosszú távon, hogy a Fradiban játsszak, saját nevelésű voltam, sokat köszönhetek a klubnak. Volt ebben szerencsétlenség is, egyszer például már megállapodtam Zoran Kunticcsal, de kirúgták, így mentem a Honvédba. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy én a Ferencváros utánpótlásának egyik vezetője leszek. Ehhez szerencse is kellett, de így adott vissza valamit az élet. Engem az tölt el büszkeséggel, hogy évről évre sikerül a Fradi felnőtt csapatába játékost adni. Nekem az a büszkeség, hogy tudom, itt nőttem fel a földes pályán Flóri bácsinál. Nekem óriási büszkeség volt Sződről, egy olyan helyről, ahol megyei foci sem volt, eljutni a Fradi első keretéig. Együtt játszani Szűcs Misivel, Vincze Ottóval, Lipcsei Petivel, Lisztes Krisztiánnal. Olyanokkal, akiket egykor bálványoztam, és a fekete-fehér tévé előtt ülve szurkoltam nekik, hogy az Anderlecht ellen jussanak tovább. Én hálával tartozom, hogy ez így alakult, bánat és keserűség nincs bennem. A helyemen vagyok. Büszke vagyok arra, hogy itt lehetünk, csinálhatjuk. 

Borítókép: MTI/Purger Tamás