„Csak teszem a dolgom” – a Fradi tinije nemcsak óriási tehetség, de végtelenül szerény és alázatos is

A múlt héten kétszer is találkozott egymással a magyar labdarúgás két legnagyobb riválisa, a Ferencváros és az Újpest. A kimeneteleket már mindenki jól ismeri: a Magyar Kupa negyeddöntőjében 3–1-re, míg a bajnokságban 2–0-ra nyert a Fradi a Groupama Arénában, mindkét meccs tükörsima volt összességében, osztálykülönbség volt a csapatok között.

A hét nagy nyertese tehát a zöld-fehér alakulat, hiszen elődöntőbe jutott a kupában – ahol majd az MTK-val találkozik –, a bajnoki sikerével pedig ki tudta használni az éllovas Puskás Akadémia botlását, melyet így két pontra megközelített, miközben a két csapat találkozik még a bajnokságban, ráadásul az Üllői úton.

A dupla derbinek vannak még azonban bőven nyertesi: egyrészt nyilván a Fradi-szurkolók, akik rövid időn belül kétszer élhették át az általuk oly gyűlölt Újpest legyőzését; Robbie Keane vezetőedző, akinek a kezei alatt talán most először láthattunk ennyire domináns FTC-t játszani, de 

Az egyikük a mindössze 19 éves középpályás, Tóth Alex. No, nem mintha most ismerte volna meg a nevét az ország, tavasszal valósággal berobbant: február 2-án még „csak” csere volt az MTK ellen, azóta viszont az összes meccsen kezdőként kapott szerepet, ráadásul ebből a 11 találkozóból csak kettőt nem játszott végig (ebben a kupapárharcok is benne vannak), és összesen már 4 gólpasszt is kiosztott, a legutóbbit éppen a bajnoki derbin. Naná, hogy erre Marco Rossi is felfigyelt, nemcsak válogatott kerettag lett, be is mutatkozhatott a Puskás Arénában Törökország ellen.

Egy olyan játékosról beszélünk, aki ősszel a keretbe sem fért be, az NB II-es Soroksárban szerepelt még decemberben is – arról már korábban is beszélt a Mandinernek, álmában sem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan, ennyi minden történhet vele.

Ehhez képest a két derbi után azt kell mondanunk: 

Az üstökösszerű berobbanás tehát meccsről meccsre folytatódik az ifjú középpályásnál, de amikor felvetjük ezt neki, elképesztő alázattal és szerénységgel válaszol – és ez nemcsak amolyan „álszerénység”. Közben a szemébe nézve az ember pontosan látja, hogy fejben nagyon rendben van ez a srác, két lábbal a földön jár, pontosan tudja, hogy álmai ennél sokkal messzebb is repíthetik, vagyis semmit nem ért még el – azért a közelmúltból tudunk erre ellenpéldát említeni, éppen a Ferencváros háza táján.

Érett szavak egy tinédzsertől, mintha úgy gondolná, hogy rajta állhat vagy bukhat az FTC címvédése – és valószínűleg jól is gondolja: az ő erőszakos labdaszerzései a középpályán, remek ütempasszai, pontrúgásai (mint a vasárnapi meccs első gólja előtt) vagy éppen gólpasszai alapvetően határozzák meg a mostani Ferencváros teljesítményét. Talán csak a gól hiányzik, próbálkozik is aktívan a kígyótérről, sokáig már biztosan nem várat az sem magára.

 Erre a felvetésre is egy nagyon reális választ kaptunk Tóthtól:

A magyar válogatott szempontjából mi mindenképp örülnénk, ha Tóth élvezné az elsőbbséget a jövőben is – ezzel a hozzáállásál minden esélye meg is van rá. 

És hogy ki a másik nagy nyertese a derbiknek? Egyértelműen az a Szalai Gábor, aki tavaly nyáron tért hazai a svájci Lausanne csapatából, de csak nagyon minimális lehetőséget kapott eddig. 

Nem is titkolta a találkozó után: nagyon boldog, hogy mindkét meccset megnyerték, de neki óriási pluszt jelent, hogy mindkét találkozót végig is játszhatta. Nála arról érdeklődtünk, mennyire nehéz fél év van mögötte, aminek a nagy részét a padon töltötte.

A további bizonyításra pedig bőven lesz még lehetőségük a szezonban: a kupában az elődöntőben járnak, a bajnoki hajrá pedig biztosan őrült lesz, hiszen kétpontos hátrányt kell 7 forduló alatt ledolgozniuk a Puskás Akadémiával szemben, de közben a Paks is ott liheg a nyakukon ugyanekkora különbséggel.

Mi pedig csak azért szoríthatunk, hogy Tóth és Szalai is tovább élvezze teljesítménye miatt Robbie Keane bizalmát, mert a világbajnoki selejtezőre készülő Marco Rossi válogatottjában igen jól mutathatnak mindketten.

Fotó: Fradi.hu