Nem a legjobb döntést hoztam meg – az Év magyar úszónője a Mandinernek

Miként értékeli, hogy 2024-ben is Késely Ajna lett az év legjobb magyar női úszója?

Meglepődtem. Elég nehezen sikerült az utolsó néhány hét a felkészülésem során a hazai világbajnokságra, de örülök, hogy meg tudtam tartani Az év női úszója címet! Hatalmas motiváció számomra, hogy 2023-ban és 2024-ben is nyertem. 

Teher is a legjobbnak lenni?

Nem érzem tehernek. Inkább bizonyítási vágynak, hogy legközelebb is hasonló eredményt tudjak elérni. Tovább edzek annak érdekében, hogy 2025-ben is sikerüljön.

A párizsi olimpián a 4x200 méteres női gyorsváltóval a hatodik lett, egyéniben 400 és 800 gyorson is a 13. helyen végzett. Az Európa-bajnokságon mindkettőn aranyérmet szerzett. Milyennek látja a tavalyi évét?

Nagy különbség, hogy amíg a férfiak több olimpiai bajnoki címet is szereztek, én jó magyar megközelítéssel „csak” Európa-bajnok lettem. Óriási cél, hogy jobb eredményt érjek el, minden évnek így vágok neki. Ugyanakkor a realitás talaján maradok, ezért nem csalódásként éltem meg az olimpiát. Szándékosan nem tűzök ki olyan célokat, amelyek éppen nem elérhetők, nehogy a motivációmat elvegyék, a kedvemet szegjék. Tudom, mikor mennyi munka van bennem, és abból mi jöhet ki. A gyermeki énem mondhatja azt, hogy csalódott, felnőttként viszont azt mondom: szép eredmény.

„El kellett fogadjam, hogy nem én leszek a világmegváltó úszó, egy Ledecky vagy Titmus, hanem azokat tudom inspirálni, akik szeretnek úszni, és ne azért hagyják abba, mert nem érik el a tízéves kori álmukat, amit akár a szüleik vagy edzőik eléjük nyomtak. Ezen kellett, hogy dolgozzak, és sikerült, ezért nem fogok sírva hazamenni” – nyilatkozta Párizsban. Érzékelte mekkora visszhangot váltott ki?

Lehet, hogy valaki félreértette, talán kétértelmű volt az üzenet. Ezért is pontosítottam utána, hogy nem azt mondtam, elengedem a gyerekkori álmaimat, mert valószínűleg minden nap az visz le engem az uszodába, amit kitűztem magam elé. Ez a fajta motiváció, lendület és hozzáállás a mai napig az életem része. 

Új impulzust adhat a pályafutásának, hogy még mindig fiatalon, 23 évesen újabb területen próbálja ki magát. Olyannyira, hogy kiharcolta a válogatott kerettagságot a nyílt vízi úszók mezőnyében. Milyen volt a válogatóverseny?

Remekül sikerült a 10 kilométer, főleg hogy a világbajnokság után egyből kellett teljesítenem. Ez a kikacsintgatás igazából egy felmérés. Teljesen más terep, nagyon erős meditatív állapotba kell kerülni, hogy valaki ezt le tudja úszni. Anyukámtól hallottam, mert ő ultrafutó, hogy milyen egy hosszabb távot leküzdeni. Ő 240 kilométereket szokott futni, körbemegy a Balatonon. Megszoktam kérdezni tőle, hogyan lehetséges. Állítja, nem a test szab határokat, hanem az elme, hogy mennyire bírja. 

Van konkrét megoldóképlet, hogy mire érdemes gondolni, amikor például majdnem két órán át úszik?

Kicsit elmondhatatlan érzés. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valaki meditálni szeretne, és egyszerűen jönnek a negatív vagy jó gondolatai. Ezt kell valahogy kikapcsolni. Pont most beszéltem a pszichológusommal erről, hogy nem tudom mihez hasonlítani azokat az érzéseket, amikor fáj. Nem ugyanaz, mint ami 200 vagy 1500 méter gyorson tör rám, hanem ez egy teljesen más fájdalom. Ahhoz hasonlítható, amikor például meg kell vakarnod magad, esetleg kényelmetlen az ülés meditálás közben – ilyesmiket érzek a hosszú táv alatt. 

De közben nem mozdulhat, nem nyúlhat oda.

Igen, ezt az egót kell kezelni, hogy nem nyúlhatsz oda, nem állhatsz meg, nem adhatod fel. Az visz tovább, ha képes vagy felülírni, amit az agyad diktál.

Ugyancsak a nyílt vízhez és a hosszútávúszáshoz kapcsolódó újdonság, amit majd megtapasztalhat, hogy nincs külön sávja. Hogy bírja az ütéseket konkrét és átvitt értelemben?

Nekem is fel kellett nőnöm a feladathoz, amikor a felnőttek mezőnyébe kerültem. Valamilyen szinten el kell engedni a múltat ahhoz, hogy előre tudjon tekinteni az ember. Keresem, hogy min tudok változtatni ahhoz, hogy elérjem az új céljaimat. 

Kicsit úgy tűnik, hogy folyamatosan keresi az útját. Bernek Péter után 2023-tól Kovács Ottó az edzője. Most a helyére került minden?

Nem az az edzőről edzőre vándorló típus vagyok, sohasem voltam. Mindig kitartó voltam – egy kapcsolatban is. 

Szerintem mindenki elmondhatja magáról, hogy voltak rossz döntései, vagy nem rosszak, de szükségesek. Nekem ez volt az utam, és most Kovács Ottó személyében egy olyan edző mellett vagyok, akiről tudom, bízhatok benne, az általa megtervezett edzésmunkában. Az én feladatom, hogy azokat végrehajtsam. 

Akkor jó kezekben van. Korábban is mosolygósnak tűnt, de azt lehetett érezni: belül harcol. Soha nem akarta feladni az egészet?

Ha pofon is ér, nem akarom kudarcként megélni! Valamit mutat az az út, a helyzet. Bennem semmilyen negatív érzés nincsen, hogyha olyasmi történik. Persze. olyankor azért bosszankodom, és nem tagadom, mindenkinek vannak nehezebb napjai. Nekem is akadt olyan, hogy jobb lenne ez meg az, de ez csak a legmélyebb ponton lévő gondolatfoszlány. Mindez arra jó, hogy realizáljam, amúgy én jó helyen vagyok, jó az, amit csinálok. Hálát adok azért, ami körülöttem van, tehát lehetne ennél sokkal rosszabb is. Most jó, ahol vagyok!

Ha nem is pontosan ugyanazokban a versenyszámokban, de mintha átvenné a stafétát a visszavonuló Kapás Boglárkától. Ehhez képest furcsa volt olvasni, hogy nem voltak barátnők, sokkal inkább bajtársának tekintette.

Pedig így volt: bajtársak, ellenfelek, csapattársak voltunk. Úgy gondolom, sokat tanulhattam tőle, és remélem, jó ellenfele lehettem az aktív évei során. 

Ott tart, hogy már ön is példakép. Tisztában van vele?

Igyekszem felnőni ehhez a feladathoz. Bízom benne, ha egyszer befejezem, kijelenthetem: jó példát mutattam a következő generációnak. Arra törekszem, hogy mindig felülmúljam önmagam. 

Nyitókép: MTI/Derencsényi István