Párizs még kísérti, de követné példaképét, Hosszú Katinkát az egyik legnagyobb magyar tehetség – interjú

Új év, új klub. Mit szólnak ehhez Szegeden Gellért Gáborék?

Nagyon jól váltam el az edzőmtől, rengetegszer beszéltem vele. Olyannyira, hogy ő ajánlotta nekem Nagy Pétert. Pozitívan áll ehhez az egészhez, jól sikerült elbúcsúznom tőle. Igazából alig várom, hogy elkezdhessem az edzéseket a BVSC-nél. 

Azért is meglepő elsőre a váltása, mert nyártól a tervek szerint az Egyesült Államokban, Texasban folytatja a tanulmányait, az edzője pedig a világhírű Bob Bowman lesz. Akkor mégis miért teszi át most a székhelyét Budapestre?

Az olimpia után nagyon nehéz volt a felkészülés, főleg azóta, hogy a csapattársam, Olasz Anna visszavonult. Egyedül maradtam, és azt éreztem, szükségem van környezetváltásra.  Egyetértett velem Gege is, látta rajtam, hogy nem tudok úgy edzeni, ahogy szoktam. Azért hat évet úsztam nála, és nem volt mindig egyszerű ugyanúgy, ugyanazokkal az edzésekkel elkezdeni a munkát. Ennek lett az eredménye a klubváltás, de őszintén szólva nagyon örülök. 

Egyébként Budapesten van az apukám, aki tud majd nekem segíteni.

Tudja már konkrétan, mi várható? Például, hogy a Szőnyi úton vagy a Duna Arénában fog edzeni?

Nagy Péterrel fogok együtt dolgozni, aki kimondottan a BVSC uszodájában tartja az edzéseit, ezért természetesen én is itt leszek.

A többszörös Bajnokok Ligája-győztes vízilabdázó, Zalánki Gergő nem volt éppen önálló, amikor fiatalon Egerből a fővárosba került. Ön mennyire állja meg a helyét egyedül?

Én mindig is önálló voltam, bár eddig nem főztem és mostam magamra, de hozzá kell ezekhez is szoknom, mert a következő évek erről fognak szólni. Sőt, az életem végéig. Ez is egy kihívás, állok elébe!

Mondja ezt nevetve. Ugyanakkor a fele sem tréfa, hogy miközben klubot és várost vált, le is kellene érettségiznie…

Azért tudok csak január közepén Budapestre költözni, mert előtte vizsgáim vannak. Szegeden a Tömörkény István Gimnáziumba járok, ám online csinálom, egyéni tanrend alapján, és félévente adok számot a tudásomról.

Mire észbe kap, indulhat az Egyesült Államokba, ahol kevés magyar úszónak, vízilabdázónak jöttek be a számításai. Igaz, leendő csapattársának, az olimpiai bajnok Kós Hubertnek például igen. Nem tart az ismeretlentől?

Voltam kint a családommal, és nagyon tetszett a környezet. Két iskolát néztünk meg, és pontosan azért választottam Austint, mert annyira megszerettem, amint leszálltam a gépről. Jó volt a csapat és a hangulat is, úgyhogy azt mondom: nagyon várom.

Decemberben is volt egy egész jó kis csapatuk a Duna Arénában, ahol ezüstérmes lett a Pádár Nikolett, Ugrai Panna, Molnár Dóra és Ábrahám Minna alkotta 4 x 200 méteres gyorsváltó a rövidpályás világbajnokságon. Óriási meglepetést és örömöt okoztak. Évek óta együtt úsznak, de tényleg egységes csapatot alkotnak?

Ez tényleg egy csapat. Össze vagyunk szokva 100 és 200 méteren is, néhány éve már járjuk a világversenyeket. Most kezdtünk el egyre jobbá válni. A 4x100-as váltóval például egész évben javítottuk az országos csúcsot és Európa-bajnokok lettünk. Ugyanott dobogóra álltunk a 4x200-as váltóval, a hazai világbajnokságon pedig úsztunk egy olyan időt, ami elképesztő, de én még mindig nem hiszem el, hogy megcsináltuk. Igazi csapatmunka volt, és szerintem a jövőben még jobb lehet.

Ha kicsit visszaugrunk az időben, a fiatal, feltörekvő lányok a rossznyelvek szerint Hosszú Katinkának megszerezték a máig utolsó érmét világversenyen…

Én tisztában vagyok azzal, hogy ezt mondják. Nekem Katinka a legnagyobb példaképem, végignéztem a pályafutását! Minden versenyén ott szurkoltam a tévé előtt. 

Még nagyobb dolog, hogy ez volt az utolsó érme, és én is részt tudtam benne venni. Különösen kedves emlék számomra. 

Akkor alig volt 16 éves, most 18. Korán került a mély vízbe a felnőttek között, miközben a korosztályos versenyeken tarolt Molnár Dórával és Ábrahám Minnával együtt: tízszeres junior Európa-bajnok, ötszörös junior világbajnok. Hogy élte meg az átmenetet?

Nagyon jó volt, hogy mindig is ott volt nekünk az ifjúsági korosztály, de közben elmehettünk tapasztalatot szerezni felnőtt versenyeken. Van sportpszichológusom és mentáltrénerem, ők is segítettek erre felkészülni. Élveztem, hogy az utánpótlásban magabiztosan tudtam rajtkőre állni, mert rengeteg érmet nyertünk. Mellette meg ott voltak a felnőtt megméretések, amelyeken teljesíteni akartunk, és most már egyre jobbak vagyunk. 

Az ifjúsági évek véget értek, közben fiatalon belekóstoltak az olimpia légkörébe. Nagyon görcsölt Párizsban?

Igen. A váltó nagyon jól sikerült, arra büszke vagyok, hogy össze tudtam szedni magamat az egyéni után. Ha nincs a kizárás, bekerültem volna a középdöntőbe, és tudtam volna előrébb lépkedni. A váltóban teljesített időeredményemmel egyéniben döntőbe is kerülhettem volna. 

A 4 x 200-as váltóval az előkelő és pontszerző hatodik helyen végeztek, ám 200 gyorson kizárták. Jól érzem, hogy még mindig bántja?

A budapesti rövidpályás vb-n elért második hely rengeteget segített.

Megfejtette már, miért mozdult be? 

Nem jellemző rám. Igazából sokáig nem is tudtam, hogy miért zártak ki. Azt hittem, hogy a remegésem miatt. Aztán kiderült, hogy minimálisan felkaptam a fejemet. 

Ez korábban belefért volna…

Igen, és éppen ezért alkották meg ezt a szabályt, hogy kizárják azt, aki bemozdult, mert régebben az emberek büntetlenül ugráltak be. Próbálom lezárni.

Igazságtalannak érzi a döntést?

Valamennyire igazságtalan, hiszen nagyon kemény munkát tettem az olimpiai felkészülésbe. De ilyen az élet, ebből kell tanulnom.

Drága tanulópénz volt, ám több olimpián szerepelhet még. Mer bátran, nyíltan beszélni a céljairól?

Nyilván vannak kisebb és nagyobb céljaim is. Próbálok egyesével haladva lépkedni felfelé. Mindenki, így én is olimpiai bajnok szeretnék lenni! Hiszem, hogy meg tudom csinálni, és remélem, el is jutok oda, hogy megvalósítsam! 

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt