Szoboszlai és Gyökeres karrierjében van egy kapcsolódási pont, ami minden pénznél többet ér

Feltehetőleg azt senki sem vitatja, hogy jelenleg a Liverpool középpályása, Szoboszlai Dominik Magyarország egyik legkiválóbb exportcikke a magyar sportban. Az is köztudott immár, hogy labdarúgó-válogatottunk 24 éves csapatkapitánya nem a hazai akadémiarendszer „terméke”, hanem egy kis székesfehérvári focisuliból, a Főnix Gold Akadémiáról jutott el az Anfield Roadra. Ahogy a neves The Athletic fogalmazott vele kapcsolatban korábban, Szoboszlai „a nyers tehetség és a könyörtelen elszántság keverékét testesíti meg”, amely voltaképpen elengedhetetlen, hogy a futball legmagasabb szintjén boldoguljon.

A fentebb említett tehetség ugyanakkor nem minden sportolót predesztinál hírnévre, és ez Szoboszlai Dominik esetében is így volt. A 75 millió euróra (30,88 milliárd forint) taksált, évente forintmilliárdokat kereső, de még mindig fiatal játékos édesapja, Szoboszlai Zsolt nélkül ugyanis nem igazolhatott volna a világ egyik legnagyobb futballklubjába, melynek a 2023-as érkezése óta amolyan marketingarca lett.

Csak a vereségek után pityergett

Az egykori NB I-es, és Fejér vármegyében nagy ismeretségnek, népszerűségnek örvendő Szoboszlai Zsolt többször beszélt már az általa alkalmazott módszer lényegéről, melyet úgy lehet összefoglalni, hogy az ifjú labdarúgóknak két dologra van szükségük: a lehető legmagasabb érintésszám mellett a lehető legtöbb futballal eltöltött órára. Dominikot mindig is akaratos, céltudatos kölyökként jellemezte, aki az alváson kívül szinte minden idejét a focinak szentelte, szenteli. A liverpooli sztár hétéves volt, amikor édesapja megalapította a Főnixet, majd 15-16 éves koráig edzette, terelgette.

„Volt, hogy megdicsértem, de kétszer ugyanazért soha.

– idézi Szoboszlai Zsoltot a büntető.com.

Vonattal a világhírnév felé

Az Egyesült Királyságban légióskodó középpályás édesapja nem köntörfalazott akkor sem, amikor egy előadás közben azt mondta, hogy „Magyarországon szülői diktatúra van a fociban”, a gyerekeket itthon ráadásul „tutujgatják”. A fiával szoros kapcsolatot ápoló idősebb Szoboszlai úgy indította el gyermekét a világhírnév felé, hogy 16 évesen kivitte Tatabányára a Railjethez, és felrakta a Salzburgba tartó járatra. A célállomás a Red Bull akadémiája volt…

Mostanában előszeretettel büszkélkedünk vele – és szeretnénk a magunkénak tudni –, de Viktor Gyökeres sikere csak részben a miénk. A Svédországban született és nevelkedett labdarúgó – aki most még a portugál Sporting játékosa – messze a legjobb góllövő jelenleg a világon. A részsiker a mi esetünkben abban merül ki, hogy a nagyapja Magyarországról vándorolt ki, míg az apja, Stefan Gyökeres már a svédeknél látta meg a napvilágot – ahogy Viktor is.

A családi szál

És itt jön be a Szoboszlai-kapcsolat: az idősebb Gyökeres Szoboszlai Dominik édesapjához hasonlóan focista volt egykor – igaz, csak a harmadosztályig vitte –, majd később gyerekekkel kezdett el foglalkozni, a sajátjának az edzője, mentora lett. A bbntimes.com írása szerint Stefan Gyökeres pszichológusnak sem utolsó: mindig is azt sulykolta a fiába, hogy mennyire fontos a család, a barátok és a mentális jólét az életben, miközben szorgalomra, alázatra, visszafogottságra tanította gyermekét.

Szoboszlai Zsolttal megegyezően Gyökeres apuka is úgy döntött, hogy a nagy nevű akadémiák helyett inkább a helyi csapatban hagyja a most már legalább 70 millió eurós (28,82 milliárd forint) piaci értékkel rendelkező, a világ legnagyobb egyesületei által megkörnyékezett 26 esztendős Viktort kibontakozni. Utóbbinak eleinte nem tetszett a szülői ukáz, ami ellen sokat tiltakozott – mindhiába.

– magyarázta az indokokat Stefan Gyökeres.

Ez olyannyira igaz, hogy amikor a dallamos nevű svéd Aspudden-Tellus igazolt játékosa volt, Viktor Gyökeresnek nem volt meghatározott pozíciója. Gyakran három csapatban szerepelt egy hét alatt, ráadásul mindig olyan poszton, amelyiken a legnagyobb szükség volt rá.

„Versenykörülmények között ugyan általában meghatározott szerepet töltött be, de a kevésbé kiélezett meccseken különböző feladatokat vállalt, sokszor például a védekezésből is kivette a részét” – idézte fel róla az egyik gyerekkori edzője.

Azt tehát Szoboszlai Dominik és Viktor Gyökeres esetében is kijelenthetjük, hogy (jellem)fejlődésük tekintetében jelentős, meghatározó szerepük van az édesapjuknak, akik pályafutásuk nehéz, illetve örömteli pillanatait testközelből szemlélhették, élhették át, és átsegíthették őket a legnagyobb kihívásokon is. Ez a mai világban gyakorlatilag felbecsülhetetlen.

Fotó: AFP/Mandiner-montázs