Nyitókép: Kovács Tamás / MTI
„Nagyon úgy néz ki, hogy néhányan kitörölnék Virth Balázs nevét a magyar edzők lajstromából. Afelett már nagy nehezen napirendre tértem, hogy Milák Kristóf nem nevezte meg trénerének a mesteredzőt a párizsi olimpián elért arany- és ezüstérme után, és ezzel megfosztotta a jogosan neki járó életjáradéktól, most azonban, amikor a Magyar Sportújságírók Szövetsége nyilvánosságra hozta azokat a tízes listákat, amelyekről a zsurnaliszták jelöltet választhatnak az Év sportolója szavazásra, döbbenten tapasztaltam: Virth innen is hiányzik.
Az utóbbi évek egyik legundorítóbb jelensége a kulturális életben, de akár a történetírást is említhetjük, amikor bizonyos személyeket kitörölnek az annalesekből, csak azért, mert napjaink ideológiai trendjeit visszavetítve a régmúltba, persona non gratának nyilvánítják az illetőt. Az egy dolog, hogy Rudyard Kiplingre, A dzsungel könyve szerzőjére rájár a rúd, mint a brit imperializmus felkent prókátorára, no de William Shakespeare-t is sok helyen rátették a nem kívánatos személyek listájára, műveire ráaggatva a rasszista, a nőgyűlölő és az antiszemita jelzőket…
Ezt a jelenséget nevezik cancel culture-nek, vagyis az eltörlés kultúrájának.
Nos a jelek szerint a magyar sportba is beszivárgott ez a különös divat. Ennek esett áldozatául most Virth Balázs mesteredző, a magyar úszótréneri kar talán legkiemelkedőbb klasszisa, aki többek között Gyurta Dániel, Kapás Boglárka és Milák Kristóf olimpiai, illetve világbajnoki győzelmeinek volt a kovácsa.”