Dárdai Pál elárulta, milyen a mai futballisták hátsója

Nyitókép: MTI/EPA/Friedemann Vogel

Edzői titkairól is mesélt Dárdai Pál az I. Pécsi Sporttudományos Szimpóziumon, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián rendeztek meg. Az eseményen a város edzőlegendái beszéltek arról, hogy sikereikben és munkájukban milyen módon van jelen a „High Performance-szemlélet”. A házigazda kosárlabda-mesteredző, Rátgéber László a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitányával, a Hertha BSC korábbi vezetőedzőjével, Dárdai Pállal is beszélgetett webkamerán keresztül. A Berlinben élő futballedző többek között azt is elárulta, hogy az utóbbi időben már akkora volt a stábja a fővárosi klubnál, hogy a játékosokkal együtt a teljes csapat már egy kisrepülőgépre sem fért fel. Neki például csak két közvetlen kollégája volt, de a pályaedzők mellett két fitneszedző, két orvos, elemző, három-négy játékosmegfigyelő, ugyanennyi fizioterápiás szakember és dietetikusok is segítették a munkát.

Azért profi játékosok, mert profi körülményeket teremtenek nekik. Tehát nincs kifogás, el kell kezdeni teljesíteni. Mi anno elmentünk edzésre, előtte harminc-negyven perccel érkeztünk, átöltöztünk, edzettünk egy jót, lezuhanyoztunk, aztán mentünk haza, ittunk egy jó sört és vége volt. Ma már ez nem így működik. A játékos másfél-két órával a tréning előtt felkészül, az edzés után pedig jégfürdőtől kezdve az infrakabinon át a hideg-meleg vizes fürdőig minden van. Tizenkét-tizenhárom kilométereket futnak a meccsen, és nagyon sok a sprint, régen nem volt ennyi. A lényeg az, hogy ezt a rengeteg mérkőzést fizikai és mentális szétszakadás nélkül tudja lejátszani a játékos. És az igazi sportoló a saját pénzéből még privátban is eljár kezelésekre, hogy teljesen fitt legyen. Más világ van már…” – idézte a Nemzeti Sport Dárdai Pált, aki elárulta, amikor regeneráló edzést tartott, akkor betett például lábteniszt, röplabdát, kosárlabdát, vízilabdát vagy asztaliteniszt a programba. Vízipólónál, aki nem tudott úszni, az úszógumit kapott a derekára. Az U15-ös pólós fiúkkal vegyes csapatot csinált, mert így tudták igazán élvezni és hasznossá tenni a feladatot.

„A regenerációnak a frissítés a lényege, erre nem csak a testnek, az agynak is szüksége van. 

Lábteniszt lehet játszani, négy emberrel regeneratív, hárommal már terhelés” – állítja a volt szövetségi kapitány.

Dárdai szerint ugyan vannak könyvek, de a tapasztalat éri a legtöbbet. Ő például már egészen másképp gondolkozik, mint fiatalon. A munkájában sokat segített, hogy van mögötte játékosmúlt, és az édesapjától is sokat tanult, aki szintén futballista és edző volt. A papája idejében tizenkét perceket futottak olykor a labdarúgók edzésen, az volt a Cooper-teszt, de úgy látja, ennek most már nem igazán lenne értelme. Ma már más világot élünk.