„Tudtam, hogy egészen más dimenzióban mozgok, mint a többiek” – az immár kétszeres paralimpiai bajnok, Ekler Luca a Mandinernek

 Nyitókép, fotó: MPB/Szalmás Péter

***

Vámos Tamás/Párizs

Csütörtök hajnalban hatalmas vihar zúdult a francia fővárosra, ezzel is megnehezítve délelőtti atlétikai verseny résztvevőinek helyzetét. De nem úgy a tokiói címvédő, Ekler Lucáét, aki első kísérletével (5,52 m) rögtön a távolugrómezőny élére ugrott, a második után (5,56 m) pedig növelni is tudta előnyét. Jelzésértékű: a német Nele Moos 5,13 méterrel végzett a második helyen, és klasszisunk azt is megengedhette magának, hogy a többi ugrásánál kockáztasson – ezt követően mindig belépett, nem is volt több érvényes kísérlete...

Ezzel tehát megvan a magyar paralimpiai küldöttség második aranyérme (az elsőt még az első nap, Konkoly Zsófia szerezte 400 méteres vegyesúszásban), ráadásul Luca azért is boldog lehet, mert – mint utaltunk rá – sikerült megvédenie tokiói paralimpiai bajnoki címét. De vajon miként élte át a rendkívüli körülményeket?

„Már tegnap este elkezdtem a lelki ráhangolódást, hiszen az előrejelzések alapján várható volt, hogy reggel esik majd az eső. De ilyen hosszú és kitartó zivatarra én sem számítottam... De éppen ezért edzünk otthon is esőben, sárban, napsütésben, hogy minden körülményre felkészüljünk. Egyébként nem örültem neki, hogy így alakult, hiszen már akkor eláztunk, amikor a szálláshelyről átmentünk reggelizni, és a Stade de France-ba utazásunk sem volt zökkenőmentes. De szerencsére van egy melegítő fejes masszázspisztolyom, ez is sokat segített”.

A taktikáról a követezőket mesélte el Luca:

Ami idegesítő volt, hogy a hatalmas esőzés miatt két ugrás között az átlagosnál többet kellett várni, ráadásul a harmadik kísérlet után az elektromos eredményjelző szenzora is elromlott, emiatt újabb 20 perc szünet következett. Ezek nem könnyítették meg a dolgomat, de megoldottuk a feladatot. Igazából három célom volt a távolugrás előtt: a címvédés, de azt hamar beláttam: ilyen körülmények között a paralimpiai és a világcsúcsomat nem tudom megdönteni...”

Egy címvédés kapcsán mindig felmerül: mi a nehezebb? Megnyerni egy paralimpiai aranyat vagy megvédeni? Lucának erről is határozott véleménye van: 

„Egyértelműen megvédeni! Sokkal könnyebb üldözőnek, trónkövetelőnek lenni, hiszen semmi különös nem történik, ha nem jön össze egy elsőség. Lehet azt mondani: majd legközelebb! Viszont paralimpiai vagy éppen világbajnokként a közvélemény már elvárja tőled az újabb sikert. A távolugrás kapcsán azonban önbizalmat adott, hogy tudtam: egészen más dimenzióban mozgok, mint a többiek, így csak magamra kellett odafigyelnem.”

De mit is jelent pontosan ez a „más dimenzió?” Vajon miként éli meg Luca, mennyire zavaró, hogy ennyivel jobb a többieknél?

„Pontosan a fejlődésem érdekében az épek versenyén is elindulok, hiszen az igazi fejlődést ez adja meg számomra, mivel ott minden egyes centiméterért meg kell küzdjek. Annyira sűrű a mezőny, hogy még egy döntőbe jutás is hatalmas bravúrt jelent. Az utolsó ugrásom előtt egyébként azt mondta Szalma László: úgy menjek neki, mintha ketten állnának előttem! Én mentem is, csak a deszka közbeszólt...”

E hatalmas sikerek kapcsán kijelenthetjük: az úszó Illés Fanni mellett Ekler Luca a magyar sport egyik reklámarca. Ez mekkora öröm és egyben felelősség egyben– immár kétszeres paralimpiai bajnokként? Luca örömmel vállalja ezt a feladatot:

„Ez egy lehetőség, amit szeretnék kihasználni és tudatosan élni vele.