„Bebizonyítottam magamnak, hogy gyorsabb tudok lenni, mint a gyötrelmes diagnózis előtt. Ezúttal nem másokkal, hanem magammal versenyeztem. Remélem, hogy bátorító példaként szolgálhatok másoknak, hogy soha ne adják fel, és olyan dolgokat érjenek el, amelyeket korábban lehetetlennek tartottak” – tekintett vissza a kazahsztáni születésű német sportoló.
Semechin bevallotta, nem volt benne biztos, hogy felépülhet-e a rákból, de úgy érzi, a története a pozitivitás és a rugalmasság erejének a bizonyítéka.
Az úszónő az interjúban felidézte a rákdiagnózisa utáni keserű napokat, szörnyűnek minősítve azt az időszakot, amelyet követően csak lassan sikerült talpra állnia. Úgy fogalmazott, egyszerűen azt sem tudta elképzelni, hogy visszatérjen korábbi sportos életformájához. Mint hozzátette, férjének és egyben edzőjének, illetve az őt körülvevő támogató csapatnak igazán hálás, amiért tartották benne a lelket a legsötétebb időszakban és segítettek elérni céljait.
A tokiói és párizsi aranyérem további inspirációt jelent Semechin további paralimpiai pályafutásához, az úszónő azt fontolgatja, hogy a 2028-as Los Angeles-i játékokon is elindul majd.
Nem tudjuk, mikor térhet vissza a rák. Az orvostudomány 12 éves ciklust valószínűsít, de lehet akár hamarabb is. Csak élünk napról napra, megéljük a hétköznapi pillanatokat, boldogok vagyunk, és folytatjuk az edzéseket”
– engedett bepillantást az életükbe edzője, férje, majd viccesen hozzátette, hogy nem aggódik szeretett szakálla miatt – hiszen lesz még ideje visszanőni a 2028-as játékok előtt. Felesége kérésének megfelelően ugyanis Phillip azt tervezi, hogy leborotválja a szakállát – ezt kérte Elena a paralimpiai világrekordjáért cserébe.