Rabb Krisztián elárulta, ki volt a lelki támasza a nehéz időkben

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

A Vasas 22 esztendős karvívója olimpiai ezüstérmesként ébredt augusztus 1-jén, ami különleges élmény volt számára, de még emésztenie kell az előző nap történteket. Az Indexnek adott interjújában elárulta, nem sokat tudott aludni, és elég korán kelt, az ismerősei kérdezték is, hogyhogy ilyen hamar fent van. Nagyon nagy élmény volt számára a csapatverseny, az olimpiai bemutatkozás, és még javában dolgoznak benne az átélt események. Aztán a szerdai döntő legnehezebb pillanatairól is mesélt.

Az első két akció nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna a csereemberük ellen. Kicsit későn is húzták meg a cserét, fejben már nagyon a másik koreaira készültem rá. Utána pedig nem sikerült váltanom, nem igazán állt össze a taktika a fejemben, mivel tudnám meglepni. Az az öt nulla egy darabig még kellemetlen emlék lesz. Reggel óta már én is tudok picit mosolyogni, ha az ezüstérmemre nézek” – árulta el Rabb Krisztián.

Az angyalföldi kardozó nem gondolkozott abban, hogy a csapat legfiatalabb tagjaként, első olimpiásként ő legyen a hős, csak az számított, hogy hasznos legyen a teljesítménye az egész válogatottnak. Ez sikerült, Szatmári András az elődöntő után azt mondta, neki köszönhetik az aranyesélyt, Szilágyi Áron pedig az éremátadó után emelte ki azt a teljesítményét.

„El sem tudom mondani, milyen jóleső és megnyugtató szavak voltak ezek tőlük. Hálás vagyok érte nekik, és azért is, ahogyan a felkészülés kezdetétől fogva segítettek mindenben. A többiek tapasztalata és tanácsai nagyon jól jöttek mind a kiutazás előtt, mind az itt töltött napok alatt” – mondta a fiatal vívó.

Mint köztudott, az utolsó pillanatig kérdés volt, hogy Rabb Krisztián vagy Decsi Tamás lesz a kardcsapat negyedik tagja, végül előbbit választotta a kapitány. Kívülről úgy látszott, mintha a fiatal olimpikont nem zavarta volna meg ez a bizonytalan helyzet, tavasszal kiválóan teljesített hétről hétre, világkupáról világkupára, ami nem lehetett egyszerű. És nem is volt az, mint azt Rabb elárulta, de volt egy lelki támasza.

Biztatott, hogy higgyek magamban, a befektetett munkában, és akkor minden úgy lesz, ahogyan lennie kell. Végül igaza lett, így őszintén mondhatom, hogy megérte a sok küzdelem. Tényleg bizonytalansággal teli időszak volt az olimpiai csapathirdetést megelőző egy-két hónap, de a családom támogatásával végig hittem abban, hogy már Párizsban beteljesülhet ez az álom, és onnantól kezdve, hogy a döntés megszületett, és elkezdtük a közvetlen olimpiai felkészülést, teljesen elszállt minden rossz érzés” – nyilatkozta a friss olimpiai ezüstérmes kardvívó.