„Hozzá képest gyakorlatilag mindenki másodosztályú pillangóúszó” – Az úszókapitány elárulta, mi Milák Kristóf titka!

Nyitókép: Mediaworks/Csudai Sándor

***

Önfeledten boldog estét okozott Milák Kristóf aranyérme?

Kicsit azért had örüljünk, szerintem igen. 

Akárhogy nézzük, a 24 éves világklasszis ugyanúgy 1 aranyat- és 1 ezüstöt nyert, mint Tokióban, csak a számok tekintetében fordított a sorrend. Mit szól hozzá, hogy egyedi úton is a csúcson tudott maradni?

Örülök neki nagyon. Ilyenkor nem akarok elemezni, de egy biztos: ő a harmadik magyar úszó, aki két egymást követő olimpián tudott nyerni, még akkor is, ha nem is ugyanazt a számot. Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás mellé emelkedett. A másik, hogy Kós Huberttel együtt immár 31 olimpiai aranyérmes úszónk van. Ha megnézzük, mennyire más útvonalat járt be akár Hosszú Katinka, Kós Hubert vagy Milák Kristóf, a magyar rendszer a világon a legrugalmasabb. 

Szakmailag hogy látja ezt a Milák-jelenséget, hogy időnként edzve vagy nem annyira erre képes? 

Világszám ahogy úszik! Ha most technikai elemzést csinálnánk, hozzá képest gyakorlatilag mindenki másodosztályú pillangóúszó. 

Ha már egy korábbi klasszist említett a „delfinkirály”, az 1956-os olimpia bronzérmesének személyében, a maiaknak vagy régieknek volt nehezebb?   

Ha a Székely Éváék korszakához visszamegyünk időben, mai szemmel nevetséges időket úsztak, de akkor az volt a világon a legjobb. Mindig az adott időszakban kell a legjobbnak lenni! Technikai újítással, mint régen Nagy József a guruló mellúszással, esetleg egy olyan fajta példátlan nagy számú versenyen való részvételre alapozott rendszerrel, mint Hosszú Katinka vagy az, amilyen brutális munkát Bob Bowmann csináltat Amerikában. 

Minden realatív. A 200 gyors olimpiai bajnoka, David Popovici pont Magyarországot hozta fel jó példaként szemben Romániával. Ott mindössze hét versenymedence van, és 3 úszójuk jutott ki Párizsba, nekünk 23. Ha előre is tekintünk, hazánk valóban ilyen jól áll úszásban?

Aközött, ami a csúcs és az átlag szokott lenni. Amikor van Darnyi, Egerszegi és öt arany vagy 1952-ben Székely Éváék négyet nyertek. 1988-ban is 4 olimpiai bajnokunk volt és olyan versenyzőink, mint Egerszegi, Darnyi, Rózsa Norbert, Güttler Károly, Czene Attila, Szabó Tünde, rogyásig akadtak kiválóságaink. Ez nagyon ritkán van, kétszer fordult elő a magyar történelemben. Jellemzően az van, ami Sydney-ben, 2000-ben, egy érmünk lett, ám az Kovács Ági jóvoltából arany lett. 2004-ben nem volt, de már Gyurta Dániel ezüstérmet szerzett, Cseh Laci bronzot. 2008-ban is idézőjelben csak egy úszónk nyert érmet, három ezüstöt Cseh. 2012-ben mindössze két érmünk volt, Gyurta nyert medencében, Risztov Éva nyílt vízen. Ez is jobb volt a sportágunk átlagánál.

A gyorsváltónk is megsínylette a bizonytalanságot, egyesek oda-oda szóltak félmondatokkal. Az Ön életét mennyire nehezítette meg a sok kínlódást, tanácstalanság, információ és kommunikáció hiány, ami 2023 nyara óta Milák Kristófhoz kapcsolódott?

Azt hiszem, nem ez az a pillanat, amikor kritikával kell illessem. Teljesen mindegy, hogy velem mi van. Megvan a két arany és egy ezüst, aztán köszönöm szépen, megoldom a magam életét. Ahhoz, hogy én korrektül tudjak válaszolni úgy, hogy vállalható legyen öt-hat év múlva, mint az összes korábbi interjúm, tudnom kéne, hogy mit csinált. Erről nem sok információm van. 

Úgy nem tudok állást foglalni, hogy csak az én oldalamat ismerem, abból nem következett volna az, amit láttam. Végül is a lényeg, hogy megcsinálta. Ahogy Kemény Dénes mondta: »tessék felnézni az eredményjelzőre, a többi duma!« Ez a duma még hátra van. Amíg nem beszélgettem vele, megint nem alakul ki újra ilyen helyzet. Találgatni tudok, annak viszont nincs értelme.