Fotó: képernyőmentés
„AZ OLIMPIA, AMIT MEGSZOROZTAK MÍNUSZ EGGYEL,
nem felemel, hanem letaszít.
- Ez az olimpia megalázó minden sportolóval szemben, akik az életüket a tiszta, fair versenyre tették fel.
- Megalázó azoknak, akik szerint az olimpia az emberi test szépségéről, a teljesítőképesség határainak feszegetéséről és a tiszta, békés versenyről szól.
- Megalázó azoknak, akiktől azt várják el, hogy az olimpia eszményének megcsúfolását csendben tűrjék.
- Megalázó azoknak, akiket hitükben bántanak.
- Megalázó annak a megdöbbent többségnek, akikre ujjal mutogatnak, ha meg mernek szólalni a megcsúfolással szemben.
- Megalázó mindenkinek, mert nem elég, hogy az elmúlt években "a kevesek" elvették tőlünk annak jogát, hogy eldönthessük és nyíltan elmondhassuk, ha valamit szép vagy csúnya; ízléses vagy ízléstelen; értékes vagy értéktelen. Mára ott tartunk, hogy a sokak akkor sem szólalhatnak meg, ha valami aljas és igazságtalan.
De hiszek benne, sőt tudom, hogy van objektív – a nagy többség számára – szép. Van olyan, hogy ízléses. Van olyan, hogy érték(es) és van igazság(os).
És létezik ennek az ellenkezője is. Elfogadom, hogy van olyan, hogy nem mindannyian gondoljuk ugyanazt (erre szokás mondani, hogy relatív), természetes is és fontosnak tartom, hogy ezt el is mondhassák az ellenvéleményt képviselők...
De azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy »a hangos kevesek« megmondják a béketűrő és csendes sokaknak, hogy a csúnya az új szép; az ízléstelen az új ízléses; az értéktelen az új érték és az igazságtalan az új igazságos...
Mert ha ez így van, akkor bizonyára ebben az »új világban«, az új élet, maga lesz a halál – ami viszont marad a régi…”