„Ahol egy gólért is a véredet adod, kicsit ajándék!” – Így reagált női pólócsapatunk a vesztét okozó kettős emberhátrányokra

Nyitókép: Mediaworks/Csudai Sándor

***

Mint a Mandiner a helyszínről beszámolt róla: nem jutott be a legjobb négy közé a magyar női vízilabda-válogatott a párizsi olimpián. A mieink végig kiélezett, a védekezés magasiskoláját bemutató csata végén 5-4-re alulmaradtak a címvédő, sőt a 2016-os és a 2012-es játékokat is megnyert Amerikai Egyesült Államokkal szemben. A februári világbajnokságon a döntőben éppen Magyarországot legyőző favoritnak két sorsdöntő dupla fórra volt szüksége, hogy felülmúlja Keszthelyi Ritáékat. A sípot egy bizonyos Vojin Putnikovics (Szerbia), Liang Zhang (Kína) fújta. Összesen 14 személyi hibát kaptunk (5 szimpla és 2 kettős emberelőnyös amerikai támadást jelentett), ők hatot! Nem csak ezen múlt, de mit tehettek volna még a lányok???

„Nagyot küzdöttünk”

„Hát, mégsem volt elég. Biztos az volt, ha azt fújta a játékvezető, nekünk ezzel nem szabad foglalkoznunk! Ha kettős fórokat ítélt, azt kellett volna kivédekeznünk, sajnos nem sikerült. 

Nagy helyzeteik nekik sem voltak, valószínűleg ők is elfáradtak, de eggyel több gólt lőttek. Nyilván benne volt a pakliban, hogy nem nyerünk, ugyanakkor mindent megtettünk, és úgy mászhattuk ki a medencéből: igenis nagyot küzdöttünk” – kezdte elsőként az értékelést lapunknak a felettébb csalódott, három éve bronzérmes, ezúttal 10 távoli kísérletből egyszer betaláló Garda Krisztina.

„Mi nem kaptunk ilyen lehetőséget”

Kurucz-Gurisatti Gréta a könnyeivel küszködve formálta a szavakat. Arra a kérdésünkre, hogy ellopták-e a bírók a győzelem esélyét, nem vádaskodva, inkább a magyar csapatot dicsérve válaszolt.

„Ennél többet nem tudtunk megtenni, mindenünket odaadtuk. Reméltük a meccs előtt, hogy a mi kis sztorinknak, nem itt lesz a vége. Az utolsó másodpercig az látszódott rajtunk, hogy mi akarjuk jobban. Ha valami miatt lehet kicsit hiányérzetem, az az, hogy kétszer kaptak kettős emberelőnyt, és eleve fórt is többet, mint mi. Egy ilyen kiélezett összecsapáson, ahol egy gólért is tényleg a véredet adod, az kicsit ajándék! Persze, majd megnézzük, és kiderül, jogos volt, de mi nem kaptunk ilyen lehetőséget vagy nem tudtunk csinálni.”

Látva testközelből bő tíz éve női vízilabda-válogatottunkat vagy csak böngészve az eredménysorát, felmerül az emberben: nem érdemel több tiszteletet ez a csapat?

„Nem szeretnék azzal foglalkozni, mit hogyan ítélnek meg. Mi mentünk az utolsó lehelletünkig, ha volt is hiba, mindenki szó nélkül tepert vissza a másik helyett. A csapatsportban szereplőnek annál többet, hogy ilyen meccs után megöleljük egymást, nem külön elsétálunk, benne van minden. 

 Hogy egy ilyen csarnokban játszhattunk, szerintem mindenki szeretné kisgyerekként. Valami ilyesmit gondolsz, amikor elképzeled: olimpikon leszel!” – fogalmazott sírásokkal megszakítva Kurucz-Gurisatti Gréta.

„Úgy nehéz álmodozni, hogy...”

„Először is nagyszerű teljesítményt nyújtottunk, amit szerettünk volna, az részben megvalósult, legalábbis védekezésben. Bíztunk abban, támadásban picit eredményesebbek tudunk lenni” – adott rövid értékelést a büszke társ szövetségi kapitány. Mihók Attila  is a történtek hatása alá került, mégis igyekezett higgadtan nyilatkozni, miközben a Mandiner rákérdezett: mit gondol a két kettős emberhátrányról.

„Gondolhatjátok, mit gondolok... Az, hogy a második félidőben csak kettős fórból kaptunk gólt. Ráadásul labda nélküli szituációkra ítélték meg kétszer is, mindkettőből gólt is kaptunk. Miközben mondjuk egy erősen véleményes büntetőgyanús szituációnál lazán tovább intenek.”

Női pólósaink csütörtökön (18 óra) Görögországgal mérkőznek meg az 5-8. helyért zajló helyosztó elődöntőjében. A párizsi olimpiai valódi elődöntőinek párosítása: Egyesült Államok – Ausztrália és Hollandia – Spanyolország. Ott lenne a helyünk!