A Fidesz előremegy, nem hátra – de merre?

„A színpadon jobb a hangulat, mint lenn” – foglalta össze véleményét az egyik küldött a Fidesz választási veresége utáni tisztújító kongresszus szünetében. „Több önkritika jobb lett volna, de nem adjuk fel, megyünk tovább” – hangzott egy másik meglátás.

Az április 12-ei kétharmados Tisza-győzelem után nagy várakozások előzték meg a tizenhat évig kormányzó politikai formáció tanácskozását, s jellemző elemzői vélemény, hogy az ott meghozott döntések önmagukban nem jelentenek fordulatot vagy érdemi megújulást. Kérdés, itt lett volna-e ennek az ideje, vagy elég most a kereteket átszabni, megadni a lendületet és valamilyen erőt mutatni. 

„Megbukott a NER rendszere, véget ért az Orbán-rendszer” – fogalmazott az egyik leginkább kritikus felszólaló, Stumpf István volt alkotmánybíró, egykori kancelláriaminiszter. A Fidesz egyik nagy öregje nem fogta vissza magát: hangsúlyozta, megszűnt az érdemi bírálat lehetősége, a klientúra túlkapásait nehezen viselte a társadalom.

„A becsületesen és tisztességesen dolgozó individualizmus polgári erényét elnyomta a kivagyi­ságon alapuló kalmári közszellem” – jelentette ki. Az alulról a pártvezetéshez irányuló visszacsatolás és információáramlás hiányát nyilvánosan és a háttérben is többen megjegyezték. Sőt, maga a volt miniszterelnök is utalt rá a beszédében. Orbán Viktor egyébként tíz pontban határozta meg a vereség okait (lásd keretes írásunkat). 

A kongresszuson aztán szinte egyhangúlag, igaz, ellenjelölt nélkül és pusztán egy évre, de újraválasztották a pártelnököt. Orbán Viktor már a résztvevőket köszöntő beszéde elején egyértelművé tette, nem óhajt kiszállni. „Kezdjük a végén: én nem adom fel, én soha, soha, soha, de soha nem adom fel” – hangsúlyozta, elismerve, ez a kongresszus a többivel ellentétben nem ünnep volt, hanem kvázi a gyászmunka része. Állva tapsolták meg. 

Orbán azt is mondta, hogy 

egyúttal világossá tenni, hogy a következő években milyen célokkal és indíttatásból vesznek részt a közéletben. Erről végül egy nyilatkozatot is elfogadtak. Utalt az összetétele miatt számos vitát kiváltó parlamenti frakcióra is, megfogalmazása szerint rendbe rakták. „Most együtt rendbe rakjuk a Fideszt is. Nyár végére újra rendezett, erős és barátságos közösségünk lesz” – vetítette előre. 

A volt miniszterelnök kitért a Tisza-kormányra is, azt mondta, az lassan bántalmazó kapcsolatban lesz az egész országgal. „Úgy is mondhatom, hogy ma az ország Varga Judit” – szúrt oda. 

A kongresszus új alapszabályt fogadott el, felszámolták a választó­kerületi rendszert, és elbúcsúztak a regionális igazgatóktól, helyette a mozgalmi újraépítkezés jegyében ismét vármegyei és települési szinten szervezik majd a Fideszt. Az ellenzéki párt négy alelnöke Gál Kinga európai parlamenti képviselő, Bóka János országgyűlési képviselő, volt uniós miniszter, Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő és Kreicsi Bálint, Salgótarján polgármestere lett. Az országos elnökség huszonnyolc tagúra bővült: a testület immár húsz megyei, illetve fővárosi elnökből, az országos választmány elnökéből, az országgyűlési és az európai parlamenti frakció vezetőjéből, illetve a kongresszus által választott elnökből és a négy alelnökből áll. 

Változatlan retorika 

„Tudtam, hogy húsz évre lenne szükségünk. Nem láttam előre mindent, de tudtam, hogy fájdalmasan nehéz lesz. Jött is a migránsinvázió, a covidjárvány, és megérkezett a háború is” – mondta a kongresszust záró beszédében a volt kormányfő, hozzátéve, nincsenek illúziói, ismeri az ellenfelei­ket, és tudja, mi vár Magyarországra. 

Az esemény előtt kiadott röpiratában pedig Orbán Viktor arról értekezett, hogy „eltűnt a kormányzati horizontról minden, ami Magyarország stratégiai önállóságát szolgálja, eltűnik a közjó, a szuverenitás helyett jön a külső, brüsszeli elvárásokhoz történő alkalmazkodás, és az űrt a nemzetközi gazdasági észszerűség logikája tölti ki”. 

Hasonló keménységgel beszélt Kövér László volt házelnök, választmányi elnök. Magyar Pétert „Ungarische” Péternek nevezte, majd úgy fogalmazott: „Az új Lenin-fiúk nem Szamuely páncélvonatán, hanem a »cukorhegyiek« digitális sztrádáján száguldoznak lincselni a haladás keréktörőit.” 

A vereségért a felelősséget ismét egy személyben vállaló Orbán szerint a Fideszben is nemzedékváltásra van szükség, „jöjjenek a fiatalok, negyvenesek, harmincasok, akik hajlandók beletenni harminc-negyven évet az életükből a haza szolgálatába”. Úgy folytatta, elnökként azért dolgozik majd, hogy ez minél hamarabb megvalósulhasson, és egy új, nagy korszak kezdődhessen a párt életében. „Ezért kértem, hogy most csak egy évről döntsünk. Becsületbeli ügynek tartom, hogy a Fideszt rendezett, korszerűsített és győzelemre esélyes pártként adjam át a fiataloknak, és ezt a munkát el is fogom végezni.” 

Az újságírók a rendezvény előtt kósza híresztelésekre alapozva rákérdeztek Orbánnál, át­nyergel-e a nemzetközi politikába. Erre ugyancsak a záróbeszédben érkezett a válasz: „Azt is tudhatjátok, sohasem hátrálok meg, kuruc vagyok, és 

Elmaradt a vita 

Az általunk megkérdezett küldöttek és vendégek alapvetően egyetértettek a strukturális változtatásokkal és Orbán Viktor elnök újrázásával is. A választás után a legerősebb kritikákat megfogalmazó, a frakcióból kimaradó Ferencz Orsolya színpadi szereplését többen hiányolták, ám a politikus a sajtónak adott nyilatkozataival így is meg tudott nyilvánulni a kongresszussal kapcsolatban. Nem rejtette véka alá: csalódott, azt mondta, „nem erre vártunk”. Szerinte a kongresszus sem nyújtott módot érdemi vitára, az elhangzott hozzászólások is jórészt válaszok nélkül maradtak. Több felelősségvállalást várt volna el azoktól, akiknek a vezetésével idáig jutott a közösség. 

Amúgy kritikából, ha mértékkel is, akadt bőven. Ferencz Orsolyán és Stumpf Istvánon kívül is többen hangsúlyosan szóvá tették a hibákat. A X. kerületi küldött, Jankovich Tibor arról beszélt, hogy a párt nem nézett rendesen szembe a korrupciós vádakkal, nem dobta ki a köreiből azokat, akik korruptak, s mindez rátelepedett a szervezetre. Úgy vélekedett, nem elég arra számítani, hogy a Tisza rosszul kormányoz, mert ettől még bizonyos társadalmi csoportok nem fognak elidegenedni tőle. Nehezményezte továbbá, hogy a Fidesz katonai jellegű szervezet lett, amelyben csak parancsokat kellett teljesíteniük. Hubai Imre Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből úgy fogalmazott, hogy a múlt hibáival való szembenézés nem a gyengeség, hanem éppen az erő jele. Szerinte a Fidesz mindig akkor volt a legerősebb, amikor képes volt változni.

„Nehéz élethelyzetek” 

Az órákig sorjázó, egyenként néhány perces küldötti és meghívotti felszólalások után következett a szavazás, majd a kongresszus lezárta a munkát. Kifelé menet egy az Országgyűlésből kiesett képviselő azon kesergett, mennyire szokatlan több évtizednyi parlamenti munka után csak a közvetítésből követni az ott zajló, furcsa történéseket, s bár kastélya nincs, úgy számol, akár egy évig is ki tudja húzni a tartalékaiból, aztán meglátja, mi lesz. 

Jellemző élethelyzet ez most több fideszes politikus esetében. Hogy az egzisztenciális kihívások hamarosan újabb belső kihívások elé állítják a Fideszt, arról szintén többen beszéltek lapunknak, 

A következő időszak tehát most nagyjából őszig tart, a régi-új pártelnök addig szeretné látni a szervezeti átalakítás megvalósítását, aztán következik az aprómunka és az újabb dilemmák a jövőt illetően.

Reakciók

Deák Dániel: Orbán Viktor távozása a Fidesz éléről integrációs kihívást jelentene a jobboldalnak. Jelenleg ugyanis ő az a szereplő, akit a jobboldali tábor irányzatai egyaránt elfogadnak vezetőként. Ezért vállalta az elnökséget, egy évre. Elsődleges feladata, hogy egyben tartsa politikai közösségét, és olyan strukturális, politikai és személyi változtatásokat hajtson végre, amelyek révén a Fidesz ismét valós alternatívaként jelenhet meg. 

Török Gábor: Leadott szavazatok száma: 737. Orbán Viktorra szavazott: 729. Ha megnyeri a Fidesz a választást, vajon hány szavazat lett volna? 

Horn Gábor: Orbán és pártja, mint a Bourbonok: semmit nem tanultak, semmit nem felejtettek. Orbán menne tovább a szélsőjobb felé, és ez kicsit sincs ellenére a maradék pártjának. 

Nagy Attila Tibor: Tényleg nincs más, aki egy személyben össze tudná tartani a megfogyatkozott szavazótábort. Ám ha ekkora hiány van a pártelnöki tisztségre alkalmas emberekből, mit kell gondolnunk magáról a pártról és annak kiválasztási mechanizmusairól? 

Révész Máriusz: Morálisan elég sok hibát követtünk el, ha ezekkel nem nézünk szembe, ha nem vetjük ki magunk közül azokat, akiknek ezeket a képtelen helyzeteket „köszönhetjük”, akkor a Fidesznek nem lesz megújulása. 

Szűcs Gábor: Ruff Bálint miniszter egy egyszerű eldöntendő kérdésre is azt a választ adja a parlamentben, hogy mi a tagadás fázisában vagyunk. Ez nem igaz. A tiszások azok, akik benne ragadtak a kampány fázisában.

Nyitókép: Fidesz