Inkább, most, mint később: nem sikerült a magyar-spanyol férfi póló csúcsrangadó

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

***

A házigazda Franciaország elleni fontos és önbizalomnövelő siker után még komolyabb erőpróba várt a magyar férfi vízilabda-válogatottra a párizsi olimpián. Az elmúlt években a közvetlen világelitbe visszakerült Spanyolországgal néztek farkasszemet Vogel Somáék. Tokióban, három éve ez a két válogatott vívta a bronzmeccset – magyar sikerrel. A hispánok a nyitó meccsükön simán verték a második játéknapon a szerbeket lemosó Ausztrálokat, azaz fel kellett kötni azt a bizonyos úszógatyát.

1. negyed: spanyol bombák

Ha nem tudnánk, hogy mennyi nagy csatát vívtak meg a felek az utóbbi időben, azt hihettük volna, ismerkednek egymással. Sokkal inkább az történt az elején, hogy a védekezésre koncentráltak. És persze elemezték egymást. A legutóbb 3 góllal nyitó Vigvári Vincét kezelésbe is vették, kapott is pár pofont Perronééktől...  5 perc birkózást követően Alberto Munarizznak hagytunk egy kis időt és területet, ő középről bődületes erővel lőtt Vogel Soma kapujának jobb oldalába (0-1). 

Emberelőnyből sem ment a mieinknek, a másodiknál Fekete Gergő balról hasba lőtte a kiemelkedő kapust, Unai Aguirrét. A túloldalon nem tette meg ezt a szívességet Bernat Sanahuja, és jobbról nagy gólt ragasztott (0-2).

2. negyed: pofonok, gólok

A következő létszámfölényes akciónk nem végződött góllal ((4/1), a csapatkapitány, Jansik Szilárd találta telibe a rövid oldali kapufát jobbról éles szögből. Akkor maradt a feszes védekezés, és egy szemet gyönyörködtető magyar találat 6 a a 6 ellenében: 

 Cabanas azonnal visszavette a vezetést a spanyoloknak, elhajolva, a blokkok alatt csavart csuklóból a jobb sarokba (2-3).  Pezsgett a víz, a bírók félre egy-két taslit látva, igazi presztízscsata dúlt.

Újra egyenlítettünk: Zalánki Gergő elemi erővel pattintott a vízre, s pattant labdája védhetetlenül a kapuba (3-3), ahogy a mi kapunknál – emberhátrányban – üresen maradt Larumbe közelije is (3-4). 

3. negyed: 3 gólos hátrány

Minden négyzetcentiért meg kellett harcolni. Egy gólért még inkább. Fórból csak sikerült a spanyoloknak, Munarriz 6 méterről, középről kíméletlenül bevarrta Vogel Soma kapujába (3-5). 

Manhercz után Munarizz próbálkozása is kipattant a lécről, illetve a kapufáról, utóbbinál azonban visszarántás miatt büntetőt ítéltek, Alvaro Granados be is lőtte (4-6). 

 Az imént hátul elalvó Vámos Márton magasan kiemelkedve a zúdított a bal felső sarokba (5-7). Varga Dénes álompasszát (balra néz, középre ad) Fekete Gergő két védőt beforgatva, a kapust elsüllyesztve tette be a spanyolok hálójába (6-7).  Emberelőnyben gyorsan, egyből adták fel a labdát, Miguel de Torónak nem volt nehéz dolga (6-8). A végén fórban Jansik kezéről lecsúszott a labda – másfél méterre a kaputól.

4. negyed:

Rosszul kezdődött az utolsó 8 perc: Martin Famera visszaállította a háromgólos spanyol előnyt, Vogelt megint nem tudták kellően segíteni a védekezők (6-9). Majd percekig nem változott az állás, 3:47-et mutatott az óra, amikor Manhercz távolról minden dühét beleadta a lövésbe, s jól tette – minden szempontból (7-9). Mint kiderült, csupán fellángolás volt. Larumbe jobbról, jobb kézzel szinte a kapufáig beúszva helyezett Vogel hóna alatt a kapunkba, végleg lezárva a vitás kérdéseket (7-10). 

Ezt a csatát (és vélhetően a csoportelsőséget) elvesztettük, de a háború (olimpia) még bőven megnyerhető.

A végeredmény: Magyarország – Spanyolország 7-10

Csütörtök este Japán ellen folytatja a szereplését férfi vízilabda-válogatottunk.