Kemény Dénes édesapja elismeréséről a Mandinernek: Boldog, büszke, elégedett

Nyitókép: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

***

Édesanya nélkül nevelte fel a fiát, s a vízilabdában is „egyengette” a többek között háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, Kemény Dénes útját. Kemény Ferenc vagy ahogy az uszodák világában ismerik, „Fecsó” bácsi kezei közül került ki „A Nemzet Aranyai”-nak nagy része, Kásás Tamás, Kiss Gergely és a többiek. A nagy tekintélynek örvendő szakembert most felkérték, legyen a névadója az újonnan alapított nevelőedzői életműdíjnak, amelyet először szeptember 25-én, a Magyar Edzők Napján adnak majd át. A sportvezetés azt is bejelentette: az idei évtől havonta díjazzák és anyagilag is jutalmazzák az utánpótlásban dolgozó legjobb szakembereket.  

Ön képviselte a Duna Arénában az ünnepi alkalmon az édesapját, a nagy bejelentésen nem vett részt személyesen Kemény Ferenc. Hogy van manapság?

Köszönöm szépen, nagyon jól van. Annyira viszont már nem, hogy eljöjjön. 

Azért néz vízilabdát kilencvenen túl is?

Nézi, és a múltkor mondta nekem, hogy látja azokat a problémákat, amiket én is észreveszek a játékban: bizonyos fajta gólok száma visszaesett, olyanoké, amelyek szórakoztatóak a közönségnek. Túl könnyen adnak kiállítást a centerekről, és hasonlók. A póló az, amiben a legesleginkább képben van, ennek nagyon örülök. 

Gyakran látogatja?

Sokat vagyok fönt nála Dobogókőn. Alapvetően nem mozdul ki onnan, de azért sétálgat. Ha én ott vagyok, akkor eszik is rendesen. Egyébként pedig néha kihagyja az étkezést, ennek ellenére jó kondiban van. Kilencvenharmadik évében jár.

Mit jelent neki, hogy róla neveztek el egy életmű-díjat?

Ő nagyon-nagyon boldog. Büszke és elégedett, hogy ezt a felkérést megkapta. Rávágta kapásból, hogy »persze«. És azután csak azon gondolkoztunk, hogy a „Fecsó” szó, hogyan kerülhet be. A végső döntés az lett: Kemény „Fecsó” Ferenc-díj. Az egész világon így ismerik, a mai napig kapok üzeneteket a tengerentúlról is, »Hogy van a Fecsó?« kérdéssel. 

Ön hogy fogadta, hogy így elismerik az édesapja munkásságát?

Két dolog jut kapásból eszembe. 

Nem okvetlenül azért, mert abból a 21 olimpiai bajnokból, aki az én vezetésemmel nyert aranyérmeket, 19 nála játszott az utánpótlás válogatottakban. Sokkal inkább azért vagyok hálás neki, mert elég masszívan részt vett benne, hogy belőlem ki lett. Kezdve attól, hogy hároméves koromban ketten maradtunk. 

Igaz, hogy nem csupán a vízben, hanem azon kívül is sokat követelt meg a játékosaitól?

Nem fogadta el, aztán én sem később, esetleg nagyon-nagyon kivételes esetekben, hogy valaki ne tanuljon tovább. Egyébként ez nem az ő találmánya, a vízilabdasport sajátja, ugyanakkor erősen ügyelt rá, hogy ez a hagyomány menjen tovább. Elvárta az érettségit követő továbbtanulást. Amikor még én játszottam, még meg lehetett oldani, hogy nappali tagozaton végezzük az egyetemet. Ezért is volt többször sok ezer néző előtt Orvosok – Állatorvosok meccs, ahol mindkét csapatban első osztályú vagy egyenesen olimpiai bajnok, legalábbis válogatott pólós játszott. Manapság már kevesebb az orvosi végzettségű vízilabdás, mert a 6-7 óra edzés mellett nem tud járni nappalira, kizárólag távoktatásra. Privát szakmákban diplomája azért szinte mindenkinek van, és mellette sportszervezői, szakedzői végzettséget szoktak szerezni a Testnevelési Egyetemen.

„Majd hívjatok fel, ha egy olyan lövésből gól lesz, amelyik nem megy kapura”, illetve a „A kapus lábbal tapos, kézzel véd. Lehet fordítva is, de az már műúszás” – íme két klasszikussá vált mondás Kemény Ferenctől. Hogy fért össze a humor és szigor a nevelőmunkájában?

Nem tudom, de ezt örököltem tőle. Én is megpróbáltam a nehéz, fárasztó és igazából csak szigorral végigvihető edzéseket amennyire lehet, mindig ilyen kis áthallásos félmondatokkal oldani. Ha szenvedsz, azért még is csak jobb közben, ha jó a kedved. Egyébként szerencsére nem szenvedtek, inkább versenyeztek egymással a játékosaim, hogy minél jobban teljesítsenek. Nálunk ez valahogy családi hagyomány volt. Amikor apám hetvenéves lett, a sportnapilapban egy külön flekk jutott az ismertebb, híresebb mondatainak. Mindegyik nem csupán találó, hanem mosolyogtató is volt. Ha te egyszerre mondasz olyat, aminek van tartalma és mellette szellemes, kedves, áthallásos, az sokkal jobban megmarad. Azt gondolom, az edzősködésnek ez minden esetben a része kellene legyen! Könnyebb úgy az eredményeket elérni, hogy az egész remek hangulatban zajlik, miközben egyébként kegyetlenül fárasztó.

Nem éppen rózsás a hangulat a tavaly világbajnok, idén vb 7.  férfiválogatott háza táján. A nők ellentétes utat bejárva a hatodikról a második helyre léptek elő. Mit vár a párizsi olimpián?

A férfiak esetében ezt a világbajnokságot azért nem kell komolyan venni, mert ez egy olyan olimpiai selejtező volt, amit világbajnokságnak hívtak, és kiterjesztették olyan csapatokra, mint a miénk is, amelyek már korábban kvalifikáltak. Ennél fogva különböző volt a motiváció. 

A lányoknál hiába lesz ugyanez a mezőny, az ezüstérem nem azt jelenti, hogy az olimpián automatikusan döntőt játszunk. Mindenkinek nulláról kell indulnia. Aki jobban áll most, el kell felejtse, aki pedig kevésbé áll jól, az attól dühödjön föl!