„Néha centik választanak el, hogy az emberek ünnepelnek, vagy a lemondásomat követelik. Ilyen volt például a Bulgária és a Montenegró elleni meccs is.” – mondta Marco Rossi szövetségi kapitány a Ch. Gáll András által jegyzett életrajzi könyvének bemutatóján az elmúlt napok drámai pillanataira utalva.
Egy belvárosi olasz étteremben tartott hétfő reggeli sajtótájékoztatón nyoma sem volt annak, hogy az előző éjjel ne ért volna időben véget a labdarúgó Európa-bajnokságra a magyar válogatottat másod ízben kivezető szövetségi kapitány, Marco Rossi számára.
„A srácok kérték, hogy menjek velük a városba ünnepelni a tegnap este után”
– osztotta meg a szakember a meccs utáni, öltözői kulisszatitkokat a könyvbemutató hallgatóságával, „de én mondtam nekik, hogy jobb lesz nekem, ha hazamegyek és lefekszem időben” – tette hozzá nagy mosollyal.
A Ch. Gáll András, az Index újságírója által jegyzett immáron második életrajzi könyv, a Marco Rossi – Folytassa, Mister! – címet viselő kötet egészen közelről enged bepillantást az olasz szakember magánszférájába, hétköznapjaiba. A könyv külön erénye, hogy a gyerekkori, a játékosévekből való és persze a családi fotógyűjteményből előkerült fényképek közül is jó néhányat megmutat az olvasóknak.
„Nem titok, hogy nem voltam egy átütő tehetségű játékos. Kerestem persze pénzt, de inkább spóroltam, csúfoltak is a profi éveim alatt a csapattársaim, akik Porschékkal és egyéb drága autókkal jártak, hogy én csak egy Lancia-val jövök-megyek. Persze az nagyon jó kis autó volt, és inkább a családomnak akartam megadni mindent.
De bevallom, volt olyan korszaka az életemnek, amikor úgy tűnt, hogy a testvérem fog a segítségemre sietni és nála fogok beletanulni a könyvelés világába, mert a futball már nem tartogat nekem semmit”
– utalt a mai sikerkapitány életének egy, a mai perspektívából nézve elképzelhetetlen korszakára.
Szóba került az is, ami szinte minden új szezonban aggaszthatja a Rossi-híveket, mégpedig, hogy vajon egy-egy ilyen sikeres szezon után vajon nem kap-e csábítóbb ajánlatokat, amiért itt hagyná a magyar kispadot. „Az a helyzet, hogy amikor lezárul egy ilyen időszak én is nézegetem a közösségi felületeket és figyelem a mozgásokat. Nem titok, hogy érkeztek már hozzám megkeresések, de annyi bizonyos, hogy
ahonnan még soha semmilyen ajánlat nem futott be hozzám eddig, az Olaszország”
– mondott igen meglepőt ismét a mester.
Arra is kitért, hogy a mai Marco Rossi nagyjából teljesen más futballszakember mint aki tíz éve volt, és rá sem ismerne senki az akkori Rossira, de ez így van jól, mert szerinte egy végzett orvos sem hagyhatja abba a tanulást soha, hanem mindig újat kell megtanulnia a saját szakmájáról.
Marco Rossi egészen kimerítő választ adott, amikor arról kérdeztük, hogy miben és hogyan alakult át az edzői munkája, vannak-e esetleg a világ futballjában olyan szakemberek, akiknek a filozófiája, edzői, taktikai felfogása, játékrendszere például szolgálhat a számára, s akiket szívesen követ. Arra is kíváncsiak voltunk, mit tesz ehhez hozzá a saját team-jével folytatott együttgondolkodás. „Ugyan régen volt, de játékosként is sokat tanulhattam a jó szakemberektől. Én is követem a világ legelismertebb edzőit, szakembereit, hogy inspirációt merítsek a munkájukból. Az utóbbi években nagyot változott a labdarúgás.
Mindig voltak olyan edzők, akik inkább innovátorokként robbantak be és képesek voltak újításokkal meglepni a világot. Na, én nem ilyen vagyok”
– fogalmazott az olasz mester. „Nekem az a dolgom, hogy felismerjem az újításokat és kölcsön vegyem ezekből a tendenciákból azokat, amik nekünk a leghasznosabbak. Én mindig mérlegre teszem és értékelem azt a játékospotenciált, amellyel az adott pillanatban, mint szakvezető rendelkezem” – folytatta edzői filozófiájának kibontását Marco Rossi.
„Nekem az a dolgom, hogy mint egy méret alapján dolgozó szabó, a lehető legjobb és leginkább passzoló taktikát válasszam, amelyet a csapatom képes az adott pillanatban kivitelezni és ami eredményes lehet az adott ellenféllel szemben.
Úgy gondolom, hogy az ellenfeleinknek is azzal tudjuk megnehezíteni a dolgát, hogy nem vagyunk kiszámíthatóak. Az aktuális körülményekhez igazítjuk a választott játékmódot és taktikát. De azért ne felejtsük, néha centik választanak el attól, hogy – például a bolgár vagy a montenegrói meccs után – a szurkolók ünnepelnek vagy a lemondásomat követelik” – elemzett a mester. „Igyekszem én is a legjobbakra felnézni úgy, mint Ancelotti, Guardiola vagy épp Klopp. Utóbbira különösen azért figyelek, mert Szoboszlait edzi. De ne felejtsük el, hogy a legsikeresebb edzőknek a szakmai tudásukon túl az is megadataik, hogy a világ legjobb játékosaival dolgozzanak”.
Amikorterelődött a szó, hogy csoportelsőként a jövő évi Európa-bajnokságra kijutó, és második kalapból ellenfelekre váró magyar csapat mire lehet képes az Eb-n, Rossi mester ismét a tőle jól ismert visszafogottsággal fogalmazott.
Tegnap az euforikus hangulatban éreztem, hogy az elnök úr (Csányi Sándor – a szerk.) is nyomást helyezett rám az elvárásokkal,
de kiváló csapatok lesznek ott ezen a kontinensviadalon. Nekünk a játék ritmusa fölött kell tudnunk játszani, de még nem tartunk itt. Ehhez elképesztő fizikális állóképesség kell, hogy szükségszerűen lassítani, vagy gyorsítani tudjuk a mérkőzést, ugyanakkor nagy egyéniségek is kellenek, akik közül már akad néhány a csapatban, de több kell. Úgy vélem ugyanakkor, hogy
ha mindenki egészséges lesz, és ezen az úton tudunk haladni, akkor bármelyik csapattal felvehetjük a versenyt”
– foglalta össze gondolatait Marco Rossi.
Nyitókép: Mandiner/Csisztu Zsuzsa
Péntek délben, az FIFA zürichi központjában tartják a következő világbajnokság csoportjainak sorsolását, a mieink nem akármilyen módon juthatnak ki a három ország (Egyesült Államok, Kanada és Mexikó) által rendezett eseményre.
A Nemzetek Ligája osztályozót idegenben kezdi Magyarország.
Az év labdarúgója volt, világbajnokságon játszott, Pelé búcsúmeccsére is meghívták, 74 évesen sem szakadt el a focitól, pedig annyira fáj a térde, hogy néha ülve vezet edzést...
A szélső hátvéd beszélt a küzdelmeiről, a Puskás Aréna és a közönség hangulatáról, arról, mennyit mobiltelefonozik Telkiben, miért követel egy vacsorát Szoboszlai Dominiktől, és járt-e volna neki piros lap a németek ellen.
Meg úgy egyébként sem jófej dolog dobálni. Sem játékost, sem szurkolótársat.
Norbert Hofer tisztázta a helyzetet.
A vállalat megteszi a szükséges jogi lépéseket a névjegy bitorló ellen.
