Íme Marco Rossi kerete Hollandia és Németország ellen – akad benne néhány vaskos meglepetés!
A magyar labdarúgó-válogatottra két rangadó vár a Nemzetek Ligájában, a szövetségi kapitány bennük bízik!
Aggasztóan sokszor hozza szóba mostanság a szövetségi kapitány azokat az időket, amikor már nem lesz a válogatott élén.
„Aggasztóan sokszor hozza szóba mostanság a szövetségi kapitány azokat az időket, amikor már nem lesz a válogatott élén. Mindez szöges ellentétben áll azzal a helyzettel, amiről mindenki tud: szeret itt, szereti a csapatát, szereti Magyarországot, és a szurkolótábor, az ország viszontszereti őt. A magyar futballszurkolók elsöprő többségének nem esik nehezére elképzelni, hogy a mester majd innen menjen nyugdíjba, valamikor nagyon sokára. De akkor miért célozgat mégis a kelleténél gyakrabban a távozására? És miért beszélt nagy visszhangot kiváltva azokról, akik a válogatott ellen szurkolnak? Kikről lehet szó?
»Sok magyar van, aki nálam jóval kevésbé szereti a válogatottat, jó lenne, ha szégyenkeznének! (…) jó néhány millió magyar szurkol nekünk, a nemzet azon része, ami támogatja a válogatottat. De van olyan rész is, annak ellenére, hogy magyar, ami nem nekünk szurkol, nem minket támogat. De ez egy teljesen más történet.«
Ezt mondta a szövetségi kapitány, amiből aztán felzúdulás lett. Az orbánitiszben szenvedő DK-s munkásőr meg momentumos hülyegyerek féle emberek egyből magukra vették Rossi bíráló szavait a válogatott ellen drukkolókról, és próbáltak hangosan megsértődni. Valamiért úgy érezték, hogy ezt az inget pont rájuk szabták. Lelkük rajta, amúgy bizonyára igazuk van. Eddig se számítottunk tőlük sokra, eztán se tesszük, de ki kell őket ábrándítanom: nem ilyen fontosak ők. Milliók rajonganak Marco Rossi magyar válogatottjáért, és alkalmanként akár százezer ember adna nem is kevés pénzt azért, hogy élőben láthassa. Ilyen népszerűség mellett nem oszt, nem szoroz néhány öngyűlölő beállítottságú, súlyosan komplexusos balmagyar, a kapitánynak pedig pláne nincs oka ezekkel szkanderozni, hiszen van épp elég híve.”
Nyitókép: MTI, Koszticsák Szilárd