Mielőtt Kerkez Milost mocskolnátok, „kedves” soviniszta szerbek, talán tegyetek rendet a saját házatok táján

Lassan hozzászokhatunk a jóleső tudathoz, hogy a magyar válogatott méltó ellenfélként képes szembenézni a legerősebb futballnemzetekkel is. Csodák ritkán történnek (de olyankor nagyon, lásd Anglia 4-0-s legyőzését), ám egy esetleges vereség után is emelt fővel tudunk távozni.

Szerbia ugyan nem tartozik a labdarúgás élvonalába, ám a magyar válogatott küzdelmes belgrádi sikere mégis fontos mérföldkő az Európa-bajnokságra való kijutásunkhoz. A győzelem ízét azonban megkeserítették a szerb szurkolók soviniszta reakciói.

A magyar édesapával és nagyszülővel rendelkező, a nyugat-vajdasági Verbászban született

Felrótták szerbiai születését, és többek közt ilyeneket írtak: „Azért jöttél, hogy a hazád ellen játssz? Minden magyar közül te vagy a legnagyobb magyar. Szerb nő szült téged, söpredék”, illetve: „A Vajdaság szerb, és sosem lesz magyar”.

Szerb focibarátaink kedvéért nézzük akkor a tényeket: Kerkez Milos kettős állampolgársággal rendelkezik. Édesapja, nagymamája is magyar, és ő is magyar identitásúnak vallja magát. Érthető módon fájdalmas lehet szerb szurkolóként megtapasztalni, hogy a három ligában is gólkirály Nikolics Nemanja után Kerkez Milos személyében újabb ragyogó tehetség választotta Magyarországot, de

Marco Rossi viszont igen. Történet vége.

A másik, több helyen felbukkanó melldöngetés pedig, miszerint a Vajdaság szerb volt, és szerb is marad, teljes történelmi orientációs zavarról tanúskodik.

Bácska, Bánát és a Szerémség a török hódoltság óta soknemzetiségű régiónak számított, területén szerbek, magyarok, románok, horvátok, svábok, szlovákok osztoztak évszázadokon keresztül. A Vajdaság gazdasági és kulturális életének hajtóerejét mindig is az etnikai sokszínűség, az egymás mellett élő népek kölcsönhatása jelentette.

Nem is volna szükséges foglalkozni egyébként a soviniszta szerb megnyilvánulásokkal, ha nem világítanának rá a régiót érintő krízishelyzetre.

Miközben a teljesen jogosan az erőszakos ukránosítástól és a háborús válságtól sújtott Kárpátaljára vetjük a tekintetünket, érdemes kitekinteni a határainktól délre is. A Délvidéken magas hőfokon ég a migrációs krízis, amire ráépül a szervezett bűnözés, az embercsempészet is. Szabadka belvárosában bevándorlók közti fegyveres összecsapások zajlanak, a határ menti Horgoson szintén mindennaposak a migránsok közti összetűzések és lövöldözések. Ahogy e sorok írója is tapasztalta délvidéki útja során, a település elveszítette korábbi, békés és rendezett arculatát, az utcákon felfegyverzett bandák grasszálnak.

Emellett demográfiai válság is terheli a tartományt és az egész országot: folyamatosan csökken a születésszám és nő az elvándorlók száma – eközben a migráció megállíthatatlanul zajlik. A legfontosabb közigazgatási ügy azonban az útjelző táblák magyartalanítása. 

Vagyis ha Szerbia tényleg az Unióba tart, akkor minderre megoldást kell találnia. Kezdjük talán ott, hogy a közbiztonságot és a közrendet biztosítja minden nemzetiségű állampolgára számára.