„Felemelő érzés volt, hogy pályára léphettem" – Horváth Krisztofer, a labdarúgó-válogatott újonca a Mandinernek

Kalandos, semmiképpen nem kikövezett utat járt be az első felnőtt válogatottságáig a labdarúgó, Horváth Krisztofer. A 21 esztendős támadó középpályás négy éve került külföldre, hogy azóta szinte csak Magyarországon pallérozódjon. Évekre eltűnt az utánpótlás nemzeti együttesek látóteréből, hogy aztán lólépésben haladva jusson az U 21-es korosztálytól a felnőttekig. A Kecskeméti TE játékosa debütált a Csehország elleni (1-1) vasárnapi felkészülési mérkőzésen mintegy 55 ezer néző előtt a nemzeti stadionban, a Puskás Arénában. A ráadással együtt szűk 25 perc jutott a sokra hivatott fiatalembernek, aki rövid interjút adott lapunknak.

Ön az egyik legboldogabb magyar labdarúgó?

Lehet. Valószínűleg igen. (jóízűen nevet – a szerk.) 

Szeged után tavaly nyáron Debrecenbe, idén januárban Kecskemétre adta kölcsön a Torino. Számított arra, hogy ekkorát fordul Önnel a világ, és bemutatkozik a felnőtt válogatottban?

Kimondottan nem számítottam rá, hogy pályára lépek, de bíztam benne, hogy átesek a tűzkeresztségen. Ez így is történt. Úgy érzem, talán nem tudtam annyit hozzátenni a csapat játékához mint szerettem volna. Ugyanakkor annak örülök, hogy bemutatkozhattam. Próbálom tovább csinálni a dolgomat, hogy a következő, októberi összetartásra is bekerüljek a keretbe.

Alapvetően támadó középpályás, az új szezonban 5 mérkőzésen 2-2 gólja és gólpassza van kecskeméti színekben. Ehhez képest valahol az egyik védekező, labdaszerző középpályás helyén kellett helytállnia. Mennyire volt szokatlan ez a szerepkör?

Nem volt megszokott, de most ezt kellett végrehajtanom. Szóval, ezzel nem lehet mit csinálni.

Fiatal labdarúgók elvétve tudják megvetni a lábukat az olasz első osztályban. A Torino utánpótlásában eltöltött egy év után folyamatosan kölcsönben, de felnőttek között játszik. Immár a harmadik magyar csapatban és az NB I-ben. A válogatottságára már felfigyelnek Olaszországban?

Nem tudom. Igazából jövő nyáron megyek vissza Torinóba, ha visszamegyek. Nem tudom még. Ha figyelnek rám, akkor örülök neki, ha nem, akkor is lesz majd valahogy. Előre erre nem tudok mit mondani.

Arról talán annál inkább, hogyan működik a kémia a Kecskeméti TE bajnoki ezüstérmes, jelenleg – kevesebb mérkőzést játszva – hetedik csapatánál. Ezúttal 3 játékost adott a válogatott keretébe a 2021 tavaszán még harmadosztályú klub, amelynél több olyan játékost is felépítettek, felépítenek, akikben máshol nem bíznak, vagy nincs kellő türelem velük szemben. Mi a titok?

Igazából a közösségen múlik, meg ugye Pista bának (Szabó István, vezetőedző – a szerk.) nagyon jó érzéke van az emberekhez pszichológiailag. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, és tud együtt dolgozni mindenkivel, ezáltal a játékosok be tudnak illeszkedni a csapatba. Ez a kulcs.

Nem is olyan régen az U 21-es válogatott alapembere volt. Milyen volt az átmenet, és hogyan sikerült beilleszkednie a felnőttek között?

Nagyon jól sikerült. Mindenki nagyon segítőkész, befogadó volt. Remek érzés volt ez az egy hét itt a csapattal. Az pedig felemelő érzés volt, hogy pályára léphettem ennyi néző előtt a Puskás Arénában. Fantasztikus volt. 

Említette, hogy ha már bekerült, maradna is a felnőtt válogatott keretében. Mi kell ehhez, milyen plusz munkára lehet szüksége a tapasztalatok alapján?

Az biztos, ünneplésre nincs idő. Elvileg hétfőn két edzés van Kecskeméten. Kiderül, mikor kell csatlakoznom. Lökést ad a válogatottság. Motivált vagyok, igyekszem ugyanúgy teljesíteni, mint eddig, és bízom az újabb meghívóban.

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert