„Sokan szeretnénk olyan lenni, mint amilyen ő volt, de ez képtelenség” – Mészöly Kálmánra emlékezünk

Garaba Imre

82-szeres válogatott hátvéd

Szókimondó stílusa nem tetszett mindenkinek, de az idő őt igazolta

Megdöbbentem, és padlóra küldött a hír, hogy meghalt a Kálmán… Már csak azért is, mert vasárnap, a magyar – görög válogatott meccsen kérdeztem fiát, Gézát, hogy van a Papa, és ő azt mondta, minden rendben. Mészöly Kálmán egy csodálatos játékos és remek szakember volt, a szókimondó stílusa hiába nem tetszett mindenkinek, de az idő őt igazolta, hiszen szinte majdnem minden mondata, kritikája ült. Nagyon szerettem vele együtt dolgozni, hiszen kőkemény munkát követelt tőlünk, és az eredmények őt igazolták. S hogy nem csak kiváló edző volt, hanem remek pedagógus is, az alábbi történet is igazolja: az 1982-es világbajnokság előtt egy ausztráliai-új-zélandi túrán vettünk részt, és az egyik mérkőzésen összetűzésbe kerültem egy jugoszláv játékossal, mindkettőnket kiállítottak. Kálmán nagyon mérges volt rám, jól leszidott, ráadásul 50 dollárra meg is büntetett. A következő mérkőzésen jól ment a játék, kiemelt a többiek előtt is, és amolyan plusz gesztusként az 50 dollárt is visszaadta.  Ezek után még jobban megszerettem, még közelebb kerültünk egymáshoz, nem csoda, hogy akár a tűzbe is mentem volna érte!

Katzirz Béla

22-szeres válogatott kapus

Egy igazi szív-lélek ember volt

Rettentően sajnálom, hogy elvesztettük őt, hiszen nem csak edzőként, emberként is nagyon szerettem Kálmánt. Az utolsó nagy mohikánok közül való volt, nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is. Sokan nem tudják, de 1970-ben majdnem a Vasasba kerültem, 17 évesen már a legendás angyalföldi csapattal készültem, végül akkori klubom, a Pécsi Ércbányász nem engedett el.  De sosem felejtem el, hogy Mészöly Kálmán már akkor is a szárnyai alá vett, sokat segített. Egy igazi szív-lélek ember volt, sosem taktikázott, köntörfalazott, hanem mindig egyenesen, szemtől-szembe kimondta, azt, amit gondolt.

Kiss László

a Vasas korábbi válogatott támadója

Minden meccsen a tűzbe mentem érte!  

Mészöly Kálmán a Szőke Szikla volt a pályán - és a pályán kívül is. A habitusa olyan volt, hogy a hihetetlen győzni akarása érdekében képes volt mindenkin jó értelemben átgázolni, hiszen mindenben első akart lenni. Az a típusú szakember volt, aki nem feltétlen csak az edzésekben, a taktikai elemek kidolgozásában látta a labdarúgás miben létét, nagyon fontosnak tartotta a közösség formálását is, hogy minden szituációban együtt dobogjon a szívünk. Éppen ezért gyakran jártunk el közös sütögetésre, borozgatásra, sörözésre is, hiszen úgy volt vele: minél jobban összekovácsolódunk, annál eredményesebbek lehetünk! Egyszer kérdeztem tőle: ha a válogatottban Müller Sanyi, Nyilasi Tibi, Fazekas Laci, Törőcsik Andris és Kiss László is a kezdőcsapatban szerepel, ki szerez majd labdát? Szokásos stílusában csak annyit felelt: „Hogy hogy ki szerez, bxxxd meg? Nem adjuk oda az ellenfélnek!” Kálmán megosztó személyiség volt, de mindemellett egy szeretetre méltó figura, aki egyáltalán nem volt képmutató. Valójában sokan szeretnénk olyan lenni, mint amilyen ő volt, de ez képtelenség! Első Vasas-meccsemen Diósgyőrben játszottunk, Gass István helyett léptem a pályára, de 2-0-ra kikaptunk. Bár én sem rúgtam gólt, az értékelés során engem hozott ki a csapat legjobbjának, persze, éreztem, hogy én sem játszottam jól. Mégis: egy ilyen kritikával indított el engem, a fiatal játékost a pályán, nem csoda, hogy utána minden meccsen a tűzbe mentem érte!  

Komjáti András

a Vasas korábbi válogatott hátvédje

Örökké hálás leszek neki…

Egészen fiatalon, 16 és fél évesen kerültem a Vasas felnőtt csapatának keretébe olyan egyéniségek közé, mint Farkas János, Puskás Lajos és – természetesen Mészöly Kálmán, akik nem csak itthon, hanem Európa és a világ labdarúgásában is klasszisoknak számítottak. Kálmánban már az első pillanattól kezdve megvolt a segítő szándék, pedig mi csak a tartalékbajnokságban  voltunk csapattársak. Egy-egy szögletnél gyakran mondogatta: „Kicsi, maradj hátul, előre megyek fejelni!” Miután edző lett, sem feledkezett meg rólam: örökké hálás leszek neki, mert a kapitánykodása első időszakában, az Anglia elleni hazai vb-selejtezőn válhattam válogatott játékossá. Mélyen megrendített a halála, bár tudtuk róla, hogy évek óta betegeskedik…

Tóth Bálint

a Vasas korábbi középpályása

Testközelből tapasztalhattam, ő egy igazi zseni volt

Kálmán játékostársként azt mondhatom, csodálatos dolog volt velük edzeni, együtt játszani, a legnagyobb közös sikerünk az 1970-es KK-győzelem volt. Talán ami Mészöly Kálmánra a legjellemzőb volt, az a hihetetlen győzni akarása, nem ismert lehetetlent, és játékosként, majd edzőként is mindent elkövetett azért, hogy a csapata is hasonló gondolkodású futballistákból álljon. Engem „kiskoromtól” kezdve istápolt, hiszen szokás volt, hogy a nagycsapat játékosai megnézték az ifik meccseit is. Mindössze 16 éves voltam, amikor úgymond kiemelt a többiek közül, de azt is mondhatom: a felnőtt csapat klasszisai neveltek fel minket. Később a Vasasnál a pályaedzője is voltam, így testközelből tapasztalhattam, ő egy igazi zseni volt. Utoljára múlt hét csütörtökön voltam benn nála a kórházban, de már nem tudtunk beszélgetni…

Mészöly Kálmán halálával kapcsolatban fia, Géza is megszólalt. Erről itt olvashat... 

Nyitókép Mészöly Kálmán válogatott labdarúgóként és szövetségi kapitányként is maradandót alkotott Fotó: vasasfc.hu